Chameleon Run Deluxe Edition

A Chameleon Run a válasz: egy olyan autorunner, ami a színes ugrálás és a gyors reflexek keverékeként próbálja meg lekötni a figyelmet. De vajon elég ahhoz, hogy végig szórakoztasson, vagy inkább csak gyorsan unalmassá válik?

A lényeg: színek, ugrások, és egy gombos vezérlés

Első pillantásra a Chameleon Run elég egyszerűnek tűnik, és talán túl egyszerűnek. A játékos egy kis kockát irányít, ami mindig fut előre, és az egyetlen dolog, amire szükség van, az a színek gyors váltogatása és az ugrások precíz végrehajtása. Mégis, ha valamit jól csináltak, akkor az a játékmenet folyamatossága és pörgőssége. A fő feladat, hogy a pályákon végighaladva elkerüld a szakadékokat és az akadályokat, miközben színt váltasz, hogy a megfelelő platformokra ugorj. De miért ennyire pörög?

A titok a színek váltogatásában rejlik. Az ugrások és a színváltás folyamatosan frissítik a játékmenetet, hiszen minden ugrás lehet egy hosszú ugrás, duplaugrás vagy egy kis rövid, gyors ugrás. Egy gombbal minden elérhető, és mégis annyi különböző technika és kombináció rejlik benne, hogy idővel egyre inkább mesterévé válunk. Ráadásul nemcsak a reflexekre van szükség, hanem a memória és a kéz-szem koordináció is komoly szerepet kap. A játékmenet egyszerű, de a színek folyamatos váltogatása, a gyors reagálás igénye igazi agytornát jelent, és sokáig leköti a figyelmet.

A szintek – időnként repetitív, de izgalmas kihívásokkal

A játékban minden szint egy színes akadálypálya, és bár alapvetően a szín- és ugrásmechanika adja az alapot, a pályák és azok elrendezése időnként változnak, hogy frissen tartsák a kihívást. Minden pálya más és más akadályokat tartogat, de egy idő után azért kezdhet repetitívvé válni, hiszen a színek és formák viszonylag korlátozottak. A pályák azonban sosem túl hosszúak, és folyamatosan rávilágítanak a gyors döntések fontosságára. Külön plusz, hogy minden szinthez két extra kihívás is jár, például a gyűjthető orbszerű tárgyak összeszedése, vagy a szint teljesítése anélkül, hogy színt váltanánk.

Bár egy-egy pálya nem tart tovább néhány percnél, a játék igyekszik változatosan frissen tartani a kihívásokat. Ezen kívül még a sebességfutás lehetősége is megjelenik, ahol másokkal versenyezhetsz a legjobb időért – a játékmenet ebből a szempontból igazán pörgős, és aki nem bírja a gyors reakciókat, annak nem ajánlom, hogy próbálkozzon.

A képernyőn túl – de nem biztos, hogy elég hosszú ideig

A Switch-en történő játék igazi előnye, hogy a játék mobil verziójához képest itt valóban kézzelfoghatóan jobb irányítást kapunk, és az igazi plusz, hogy fizikailag érezzük a gombok működését, ellentétben a mobilos érintőképernyővel. A kis extra tartalmak, mint az új szintek és új kihívások is egyértelműen egy szorosabb élményt adnak, de ha már több órát eltöltöttél a játékkal, akkor valószínűleg megérzed, hogy az élmény kicsit rövidke. Kb. három óra alatt sikerült végigmenni a fő szinteken, és bár az új pályák kicsit segítenek abban, hogy tovább kitartsunk, a végére mégis egy kicsit befejezetlennek éreztem.

A játékmenet gyorsasága és intenzitása miatt a Chameleon Run egy klasszikus „pick-up and play” típusú játék, amit könnyedén beleilleszthetsz a napodba – ha éppen várakozol valahol vagy pihenés közben gyorsan letudsz egy-egy kört. Viszont ha igazán hosszú, mély játékélményre vágysz, akkor lehet, hogy más játékok többet adnak hosszú távon.

Értékelés: 7 / 10 - Jó

A Chameleon Run Deluxe Edition egy remek választás azoknak, akik gyorsan szeretnének egy pörgős platformer élményt, de hosszú távon nem biztos, hogy elégséges ahhoz, hogy egyedül tarthasson bennünket. A játékmenet egyszerű, de addiktív, és ha a gyors reflexek világa vonz, akkor biztosan érdemes kipróbálni.