Hollow Knight

Hallownest, ahol minden megállt, csak te nem

Az első percekben már érzem, hogy ez nem egy „vidám bogaras kaland”. A rajzolt stílus ugyan meseszerű, de a hangulat rögtön lehangolt, szomorkás, szinte gyászos. Hallownest egy bukott királyság, ahol mindenki eltűnt, megőrült, vagy valami rosszabb lett belőle. A térképet nem kapom készen, nekem kell összeraknom, lépésről lépésre, botladozva, néha elveszve. Klasszikus Metroidvania-alapok, de olyan érzékkel felépítve, hogy eszembe sem jut számon kérni rajta az „újdonságot”.

Harc, ami üt – szó szerint

A kis lovag tűnek hívott fegyvere elsőre törékenynek tűnik, aztán az első találatnál kiderül, hogy súlya van. Minden csapás visszalök, téged is, az ellenfelet is, ami egyszerre ad erőt és veszélyt. Főleg akkor, amikor szűk platformokon kell verekedni, ahol egy rossz mozdulat nem csak sebzés, hanem zuhanás.

A mozgás viszont gyönyörűen pontos. A dash nagyon hamar az izommemóriám része lesz, és onnantól minden ugrásnál, minden harcnál számolok vele. A mágikus rendszer különösen tetszett: az ellenségekből kiszívott lélekből gyógyítok. Vagyis ha túlélni akarok, támadnom kell. Ez egy egyszerű, de zseniális logika, ami folyamatos előremenetelre kényszerít.

Nem kegyelmez, de igazságos

Ez nem egy könnyű játék. Az alapellenfelek is képesek meglepni, főleg együtt, a bossok pedig rendszeresen visszaküldenek a legutóbbi padhoz. Igen, itt is van egy Souls-szerű rendszer: halálkor elejtem a pénzemet és a lelkemet, amit vissza kell szereznem. Ez eleinte frusztráló, később természetes ritmussá válik. Nem büntet, inkább tanít – csak nem kedvesen.

A világ, ami lélegzik

Ami igazán kiemeli a Hollow Knightot, az a világ dizájnja. Papíron 2D, de annyi réteg, árnyék és apró részlet van benne, hogy szinte térbelinek érződik. Falak törnek, díszletek hullanak szét, minden tapinthatónak hat. Dokkolva és kézben is hibátlanul fut, ami külön öröm egy ilyen sűrű látványvilágnál.

A hangok legalább ilyen fontosak. A cseppek koppanása, a városok tompa zaja, a karakterek furcsán emberi motyogása mind hozzátesz ahhoz, hogy ez a világ élőnek hasson. A térképész dúdolása vagy egy-egy boss provokatív megszólalása olyan apróság, ami észrevétlenül ég bele az emlékezetbe.

Switchen a helyén van

Van az a játék, ami egyszerűen otthon érzi magát a Switchen. A Hollow Knight ilyen. Kézben játszva ugyanúgy működik a flow, mint tévén, és az a fajta „csak még egy szobát felfedezek” érzés könnyen átcsap egyórás eltűnésbe. Az eShop tele van jó indiekkel, de ez azok közül is kiemelkedik.

Zárás

A Hollow Knight nem forradalmasítja a Metroidvaniát, hanem tökéletesre csiszolja. Nem akar mindenkinek tetszeni, nem fogja a kezed, de ha elfogadod a szabályait, egy gazdag, sűrű és emlékezetes utazást ad. Ez az a játék, ami csendben marad veled még akkor is, amikor már letetted a kontrollert.