Ultra Space Battle Brawl

Az alapok: amikor a sport és a verekedés találkozik

Mi történik, ha egy Street Fighter karakterei az űrben kezdnek el baseballozni, miközben golyókat ütik egymásra? Hát valami ilyesmi az Ultra Space Battle Brawl. A játékmenet alapvetően egy 1v1-es (vagy 2v2-es) verekedés, de itt nem hagyományos ütlegelésről van szó. Az egyetlen dolog, amit ütni kell, egy kis gombóc, ami ide-oda pattog a pályán, és a cél nem más, mint hogy ezt a labdát a másik karakter mögötti falhoz irányítsuk. A fal egy ékszert véd, ami a karakter életcsíkját jelzi, és minden egyes találat egyet csökkent a HP-ból. Nem nehéz belátni, hogy a harc során nemcsak a reflexeid számítanak, hanem az is, hogy hogyan tudod manipulálni ezt a gyorsan mozgó labdát.

A harc: gyors, pörgős, de kiszámíthatatlan

A harcok gyorsan beindulnak. A karakterek rendelkeznek különböző statisztikákkal, mint sebesség, támadási távolság és sebzés, és ennek megfelelően ki kell választanod a megfelelő harcost. Az irányítás egyszerű, ami jót tesz a játék könnyed beszippantó voltának. Elég pár perc, és már nem is az számít, hogy mikor ütöd el a labdát, hanem hogy vajon mi fog történni, amikor végre a pálya közepén találkozunk. A labda egyre gyorsabbá válik, és a játék sebessége elér egy olyan szintet, hogy a reflexeké a főszerep. Ugyanakkor, mivel a játék random irányba pörög, könnyen előfordulhat, hogy az AI úgy dobálja vissza a labdát, hogy egyszerűen nem tudsz mit csinálni vele. Az érzés: mintha az univerzum meg akarna csalni.

Ez az egyik legnagyobb gyengepontja a játéknak. A véletlen faktor, amit egy sportban szeretünk, itt inkább frusztráló, mint szórakoztató. A gép gyakran úgy tűnik, mintha minden egyes mozdulatodat előre látná, és ha nem pörög éppen jól a labda, akkor esélyed sincs. Az első pár kört még élvezed, de a harmadik negyedórában, amikor már csak a szerencsére hagyatkozol, kicsit elveszíti az élét.

A tempó: pörgős, de nem mindig igazságos

Amikor egy-egy harcot nyersz, az igazi eufória, ahogy a labda pattan a falnak, és csillogó gyémántodat védve lecsapod az ellenfeled életét. De minél többet játszol, annál inkább egyre inkább rányomja bélyegét az érzésre a játék kiszámíthatatlan kiszólása. A labda mozgása túl gyors ahhoz, hogy bármit is előre meg tudj jósolni, és az AI viselkedése szinte azt sugallja, hogy egy halom kockázatot vállalsz, miközben próbálsz ügyeskedni. Az igazán pörgős, dinamikus tempó gyorsan eléri azt a pontot, amikor már inkább a szerencsére hagyatkozol, mintsem ügyességre. Ilyenkor azt kívánod, bárcsak valami kicsit kiszámíthatóbb lenne.

A vizuális élmény: neonpöttyök az űrben

A grafika a maga módján kifejezetten jól illeszkedik a játék szellemiségéhez. A neon-pixeles dizájn nemcsak szemet gyönyörködtető, de izgalmas hangulatot is teremt, különösen, amikor a karakterek aktív szupermozdulataikkal megelevenítik a pályát. Az ultraspecializált támadások látványosak, a fények és a hanghatások mindent fokoznak. Ha a játék zenei aláfestései és hangeffektei nem hoznák azt a retro hangulatot, amit a Street Fighter és egyéb régi verekedős játékok képesek voltak, akkor valószínűleg nem lenne akkora a varázsa. A hangok és a szórakoztató kommentátor is hozzáad a légkörhöz, bár azért könnyen túltolják néha a műfajon belül.

A végére: csalódás vagy szórakozás?

Bár az Ultra Space Battle Brawl nem mentes a hibáktól, és a játék során néha úgy érezhetjük, hogy a gép nem fair, összességében elmondható, hogy egy szórakoztató kis harcról van szó, amit bárki élvezhet, de csak addig, amíg nem üt ki a véletlen tényező. A többi verekedős játékokhoz hasonlóan itt is sok múlik az ügyességen, de sokszor egyszerűen nem te irányítod a harcot. Mindez persze könnyen elvonulhat, ha éppen a haverokkal vagy a családdal próbálod ki, mert ott a szórakozás sosem marad el. Csak tudd, mire számíts: egy pörgős, gyors, de néha frusztráló játékmenet.