Assault Gunners HD Edition

Az Assault Gunners HD Edition ugyan próbálkozik, de nem képes meghódítani a robotrajongók szívét úgy, ahogy azt várnánk egy ilyen szörnyetegtől. Miért? Mert bár a potenciál adott, a játék nem tudja azt a látványos, pusztító élményt nyújtani, amit egy hatalmas robot irányítása ígérne. A mecha rajongók számára még mindig várniuk kell arra az igazi Switch-es robotos katarzisra.

A Marsra érkezve: Mi a fenét keresnek itt ezek a robotok?

A történet egyszerű, mint egy jó öreg Gundam epizód: egy titkos katonai csapat (DAT - DESTROID ARMS ASSAULT TEAM) a Marsra indul, hogy kiderítse, miért tűntek el a kommunikációs vonalak a helyi telepekkel. A csapatunk négy mecha harcosból áll, akik a ANTS-szel, az önálló terraformáló egységekkel kell megküzdjenek. A történetben semmi extra, de mégis van egy kis vonzereje a sci-fi világ és a japán mecha animék keverékének. Még a PS Vita-ra megjelent változatra is bőven elegendő volt, hogy szórakoztasson minket egy kis robot-pusztítással, de a Switch-ra érkező HD Edition már nem tudta ugyanazt az élményt hozni.

Customization: Érdekes, de nem elég mély

A játék nagy erőssége a mecha testreszabás, amit a legtöbb hasonló játékban elvárunk. Minden szükséges alap lehetőséget kínál: választhatunk torzót, lábat, különböző fegyvereket, és szabadon megadhatjuk a robot színét és nevét (ha nem számítanak a már előre meghatározott szettek). Ami igazán jó, hogy nemcsak a saját mechszerkezetünket, hanem a csapat többi tagját is átformálhatjuk, hogy mindenki a megfelelő szerepben támogassa a csapatot.

Rendben van, amit kínál a játék, de sajnos a menü és a beállítások navigálása igencsak öreges. Az a bizonyos B gombos megerősítés és A gombos visszavonás kombináció, ami a japán játékok sajátja, elég gyorsan kihoz a sodromból. És hiába a testreszabás lehetősége, ha a mechanikai élmény nem elég kielégítő ahhoz, hogy újra és újra végigmenj rajta.

Harcok: Lassan jövő, lassan múló robotos akció

A harcrendszer nem rossz, de eléggé egyszerű. A robotokat irányítva élvezhetjük a pörgetős csaták minden pillanatait, de a kezelőfelület, az irányítás és a gyors reagálás eléggé rontják az élményt. A fegyverválasztás az, ami egy kicsit butácskának tűnik: az A, B, X, Y gombok a fegyverek kiválasztására szolgálnak, és ha gyorsan szeretnénk meglepni az ellenséget egy közeli melee támadással, akkor azt nem egy gombnyomásra tehetjük meg, hanem először az Y-ot, majd az R-t kell nyomkodnunk. Igen, valóban zűrös, és inkább a játékmenet gördülékenységét rontja, mintsem javítja.

Amikor pedig különböző yokai-kkal kell megküzdenünk, ami elég lassú mozgású robotokkal történik, gyorsabban elérjük a frusztrációs határt, mint bármi mást. A harcok monotonak, és egy idő után a csapat váltogatása sem hoz igazi változást – ugyanazokat a paneleket pörgetjük, és a játékmenet is kezd egyhamar ismétlődni.

Miért nem menti meg az élményt a látvány?

A grafikai megoldások bár nem rosszak, de elég sablonosak ahhoz, hogy a játék inkább egy régi PS Vita portnak tűnjön, mintsem egy mai Switch címnek. Az alapok még rendben vannak, de ha megnézed a textúrákat és a környezetet, simán rájössz, hogy a játéknak már van néhány éves tapasztalata a mobil konzolon. A harcok intenzívek, és az explóziók látványosak, de a robotos világ kevésbé magával ragadó, mint amire a rajongók vágynának.

Az elektronikus zene pörög, a hangzás remek, de a grafika és a játékmenet nem képes átvinni azt az igazi mecha élményt, amit a műfaj ígér.

A multiplayer hiányzó varázsa

A legnagyobb csalódás azonban a multiplayer teljes hiánya. A Switch egy multiplayer-orientált konzol, és ha valami, hát a mecha-harcok igénylik a kooperációt, de Assault Gunners HD Edition ezt nem tudja biztosítani. Pedig milyen jó lenne már három baráttal közösen rombolni a Mars felszínét, vagy akár versenyezni a mechszerkezetekkel. Ez a hiányzó funkció nemcsak elrontja a játékélményt, hanem el is veszi a legnagyobb lehetőséget, amit ez a játék adhatott volna.

Záró gondolatok

Összességében, az Assault Gunners HD Edition egy olyan játék, amely nem éri el azt a robbanó hatást, amit egy mecha játék ígérhet. Bár a testreszabhatóság és a harci mechanika alapvetően rendben van, a kontrollproblémák, a monotónia, valamint a multiplayer teljes hiánya hamar elnyomják azokat a pillanatokat, amikor a játék igazán élvezetessé válna. Mecha rajongók számára még mindig érdemes ránézni, de egy átlagos játékos könnyen csalódhat benne.