SNK Heroines: Tag Team Frenzy

És ez a kulcs. A játék szereplői konkrétan reflektálnak arra, mennyire abszurdul néznek ki, és hogy az egész helyzet mögött valami súlyosan perverz elme állhat. Nem menti fel a dizájnt, de kontextusba helyezi. Ez nem véletlen csúszás, hanem tudatos vállalás.

Arcade-érzés, minden sallang nélkül

Ez nem egy Street Fighter, nem egy BlazBlue, és még csak nem is egy Tekken Tag. Az SNK Heroines sokkal közelebb áll ahhoz az őszinte, egyszerű arcade bunyóhoz, amit annak idején egy fülledt játékgép előtt tanult meg az ember. Ha játszottad a Gal Fighters-t Neo Geo Pocket Coloron, az agyad egy hátsó zugában most biztos megmozdult valami.

Az egész játék arra van kihegyezve, hogy Joy-Conon is jól essen. Nincs szükség fight stickre, nincs húszlépéses inputlista, nincs az az érzés, hogy „ezt most tanulnom kell”. Kézbe veszed, nyomkodod, és működik. Ez már önmagában ritka kincs a műfajban.

Egyszerű irányítás, meglepően sok lehetőséggel

Két alap támadás van: gyenge és erős. Dobás, speciális támadás, kész. Ennyi. A speciálok a Spirit Gauge-et eszik, cserébe látványosak és hatásosak. Első ránézésre tényleg gyerekjáték, de ahogy elkezdesz mozogni, jönnek az apró trükkök:

• légi dash ellenfél megszakításra
• átfutás az ellenfél mögé kitérésként
• dobás- és tag-cancel
• gyors szerepcserék támadó és támogató karakter között

Nem egy Dead or Alive mélysége, de nem is akar az lenni. A meccsek gyorsak, pörgősek, és meglepően feszült adok-kapok tud kialakulni.

A csavar: nem az HP dönt

Ami igazán megkülönbözteti az SNK Heroines-t, az a győzelem feltétele. Itt nem elég lenullázni az ellenfél életerejét. Amikor az HP pirosba fordul, belépünk a Final Phase-be, és ekkor – ha van elég Spirit – elsüthető a Dream Finisher.

Ez egy mindent eldöntő mozdulat. Ha betalál, vége a meccsnek. Ha nem, gyakorlatilag védtelen maradsz. Van felvezetése, időzítést igényel, és nem lehet ész nélkül spammelni. Nekem kifejezetten tetszett ez a rendszer: olyan, mintha egy puzzle-darabot kéne pontosan a helyére pattintani a meccs végén.

A Spirit Gauge ráadásul akkor nő igazán, amikor bajban vagy, így a meccsek vége gyakran brutálisan izgalmas. Ez nem EVO-kompatibilis megoldás, de arcade-ben gondolkodva abszolút működik.

Itemek: jópofa, de néha sok

A Smash-szerű itemrendszer már megosztóbb. Passzív buffok, védekező eszközök, támadó baromságok – mind véletlenszerűen potyognak a pályán, és egy analógkarral aktiválhatók. Néha zseniális mentőövként működnek, máskor viszont teljesen szétverik a harc ritmusát.

Értem, mit akartak vele: ez egy „party fighter”. De volt nem egy meccs, ahol inkább zavart, mint szórakoztatott. Egy elem túl soknak érződött egy amúgy is zsúfolt rendszerben.

Módok és hangulat

A sztorimód szándékosan ostoba, és gyakorlatilag mindegy, kit választasz – a poénok és az interakciók viszont karakterfüggők, ami ad némi újrajátszási értéket. A kosztümök oldása klasszikus grind, de legalább van miért visszatérni.

Online és lokalizált többjátékos adott, bár az online rész élesben nálam inkább csak ígéret maradt. Ez a játék egyébként is inkább kanapéra, röhögésre, barátokra van kitalálva.

Zárás

Az SNK Heroines: Tag Team Frenzy nem akar több lenni annál, ami. Egy túlhúzott, önironikus, arcade bunyó, ami könnyen tanulható, gyors, és tele van hülyeséggel. A dizájn sokakat taszítani fog – jogosan –, a Dream Finisher rendszer pedig biztosan nem nyeri el a hardcore puristák tetszését.

De ha el tudsz vonatkoztatni a felszíntől, ott van alatta egy kifejezetten ötletes, jó tempójú tag fighter, ami pontosan tudja, hol a helye.