A Switch hardveres trükkjei eddig mindenféle furcsa helyzetbe sodortak már. Céloztam képzeletbeli fegyverrel, táncoltam, műtöttem, és most már azt is elmondhatom, hogy **egy középiskolai nindzsa „reflexológiájában” vettem részt**. Pipálhatjuk. A **Senran Kagura Reflexions** ezzel hivatalosan is felkerült arra a listára, amire nem igazán vágytam.
Ha valami, akkor *Final Fantasy XV* tényleg hosszú utat tett meg, mielőtt végre eljutott a végleges verzióhoz. És bár a játék nem volt rossz, egy kicsit mégis túlzó és szétszórt. A Square Enix nem hagyta annyiban, és több különböző spin-offot, DLC-t, filmet és anime sorozatot is kifejlesztett a cím köré. Most pedig itt van a *Final Fantasy XV Pocket Edition HD*, ami egy igencsak lecsupaszított verzió a játékból, próbálva a mobilok és gyengébb hardverek számára is elérhetővé tenni a nagy világot. Mennyire sikerült mindez? Hát, vegyes érzelmekkel állok a kérdéshez.
**Kevés játék van, ami már a címével is félreérthető, aztán játék közben bizonyítja be, hogy valójában csak egy nagy, zajos, slapstick rémálom.**
**Kevés játék van, ami már az első öt percben világossá teszi: itt nem gyógyítani fogok, hanem túlélni a saját bénaságomat.**
A Wasteland 2 Switchen olyan, mint egy konzerv bab egy poros túlélőtáskában: *tápláló lenne*, csak közben a nyitókonzerv nyitó beletörik a kezedbe.