Dust: An Elysian Tail

A történet: A szép és szerethető világ

A történet a tipikus "memóriavesztéses hős" formula köré épül, ahol Dust, a macskaszerű harcos, ébred fel egy emlékezetkiesésből, hogy egy különleges karddal, Arah pengéjével vágjon neki a világ megmentésének. Bár a sztori nem fogja elhozni az irodalom Nobel-díját, azért bőven van benne báj, és a karakterek, mint Dust, Fidget és Arah, hamar a szívünkbe lopják magukat. Az NPC-k sem a hagyományos küldetésadó karakterek, hanem valódi személyiségekkel, ami sokkal könnyebbé teszi, hogy végig izguljuk a történetet, nem pedig átugorjuk a párbeszédeket. És valljuk be, egy ilyen sztori sokkal inkább emlékeztet egy régi Disney klasszikusra, mint bármelyik modern RPG-re.

A játékmenet: A gyors és fluid harc

A Dust: An Elysian Tail harcrendszere valami zseniális, és az a szórakoztatás, amit ad, nem csupán a megszokott hack and slash élmény. A mozdulatok egyszerűek, de mikor összekapcsolod őket, egy folyamatosan pörgő, gyors és szórakoztató combo gépezetet alkothatsz. A különleges mozdulatok, mint a gyors pörgetés, az ugrásokkal kombinált támadások vagy Fidget energiakibocsátása mind azt a célt szolgálják, hogy a játékos úgy érezze magát, mint egy valódi harcos – gyors, ügyes és halálos. Bár a kombinált támadások egyszerűek, a játék folyamán egyre inkább a technikai tudásod, az időzítés és a precizitás lesz a kulcs a sikerhez.

De itt jön egy kis trükk: a rendszer korlátozott. Ha túl sokáig nyomod a special mozdulatokat, akkor Dust elkezd "kihűlni", ami kényszerít arra, hogy pihenj, és ezt okosan kihasználva többet érhetsz el a harcban. Ez a kis visszafogás, hogy a túlzott spam helyett a taktikai gondolkodás kerüljön előtérbe, okos tervezésre késztet. A harc így nem válik unalmassá, mert mindig új lehetőségek jönnek, ahogy haladsz előre.

A felfedezés: A klasszikus Metroidvania élmény

A játék világában is sok minden van, amit felfedezhetsz. Az új képességek megszerzése révén visszatérhetsz a korábban elérhetetlen helyekre, és sok titkot, kincset találsz, amit az új mozgási képességek tesznek elérhetővé. Ez tipikusan a Metroidvania műfaj szíve és lelke: a felfedezés öröme. De nemcsak a rejtett helyek és tárgyak, hanem az XP és a karakterfejlesztés is előrevisz – a gyűjtögetés sosem válik idegőrlővé, hanem inkább a harcok sikeres kivitelezése és a folyamatos fejlődés érzését adja.

Az egyetlen dolog, ami ebben a rendszeren egy kicsit hiányzik, az a mélyebb RPG mechanizmusok, mint mondjuk egy The Witcher vagy egy Dark Souls. Itt inkább a harcra koncentráltak, így ha valaki bonyolultabb karakterfejlesztést keres, az egy kicsit csalódhat. De ha a célod csupán a szórakozás és a pörgős akció, akkor bőven elég, hogy érezd, hogy minden új mozdulat egy új szintre emel.

A grafika: Egy animált világ, ami sosem öregszik meg

A grafika egyszerű, mégis magával ragadó. Az egész játék egy olyan képi világot ad, amely inkább egy 90-es évekbeli Disney animációra emlékeztet, mintsem a mai trendekre. Az állatok, a világ és a részletes animációk mind hozzájárulnak egy olyan hangulathoz, amit ma már kevés játék kínál. Miközben sok fejlesztő inkább a pixel art irányába mozdul, a Dust mesebeli, rajzfilmes stílusa üdítő kivétel, és remekül illik a világba. Az arányos, szépen kidolgozott háttér mellett a harci animációk is lenyűgözőek, és mikor egy jól eltalált mozdulattal szétrobban a célpont, akkor nem csak szórakoztató, de szinte művészeti élmény is.

Zárás: Nem tökéletes, de varázslatos

Bár a Dust: An Elysian Tail nem újítja meg az RPG vagy Metroidvania műfajokat, amit kínál, azt tökéletesen csinálja. A harcrendszer gyors, pörgős és szórakoztató, a grafika mesebeli, és a világ felfedezése sosem válik unalmassá. Ha szereted az akciódús, szép látványvilágú játékokat, akkor nem fogsz csalódni, de ha a történet mélységére vágysz, akkor lehet, hogy egy kicsit csalódni fogsz. Mindezek ellenére a játék még mindig egy igazi gyöngyszem, amit nem szabad kihagyni.