Nem titok, hogy a videojátékok sokszor túl sokáig puszta szórakoztatásnak számítottak, de aztán jött a **Bastion**, és megmutatta, hogyan lehet egy játék több, mint csupán időtöltés.

Mikor utoljára gondoltál arra, hogy egy videojáték nemcsak szórakoztat, hanem *tényleg* megdolgoztatja az agyadat? Mi van akkor, ha nemcsak a játékban eltöltött időt számolja a statisztika, hanem azt is, hogy mennyi időt nem játszol vele? Az indie *STAY* ezzel a különleges ötlettel rukkol elő, és bár elsőre talán furcsának tűnik, a játék mélyebb vizekbe visz, mint azt a legtöbb hasonló cím tudja. Ha te is szereted, ha egy történet olyan helyzetbe hoz, ahol a tetteid valóban számítanak, akkor tarts velem, mert Quinn története nem hagy majd nyugodni.

Ha valaki azt mondja, hogy a *Time Carnage* a "történelmi időutazás és dinoszaurusz vadászat tökéletes kombinációja", akkor én nem fogom szépíteni: ez a játék igazából nem más, mint egy pofonegyszerű lövöldözős, de meglepően szórakoztató őrület, amiben mindent beleadsz, hogy elpusztíts egy-egy dinoszauruszt vagy mutánst, miközben nyomod a gombokat vagy pörgeted a Joy-Con-t. Ha a "szórakoztató hülyeség" a cél, akkor a *Time Carnage* kiemelkedően teljesít – de ha az elvárásod egy precíz, nagy múltú lövöldözős élmény, akkor már nem biztos, hogy úgy jössz ki belőle, ahogy vártad.

Ahogy a kosárlabdázók a palánk alá rohanva próbálják elérni a legnagyobb dobásokat, úgy a *NBA 2K19* is megpróbált visszatalálni a közönség szívéhez, miután az előző rész nagy része a mikrotranzakciók és a lassú haladás miatt nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. De vajon sikerült-e ezen javítani? Nézzük meg, mi történt a kosárlabda világában, miután a Visual Concepts újra nekifutott a Switch portnak!