Ha valaha is megélted azt az érzést, hogy egy csendes kisváros nyújtotta nyári szünet alatt kezded felfedezni a világ titkait, akkor **Bloomtown: A Different Story** pontosan ezt a hangulatot hozza el – de egy csavarral.
**Van valami furcsán felszabadító abban, amikor Mickey egérrel nem virágot locsolok, hanem tintával radírozok ki egy világot, amit én magam tettem tönkre.**
Valaha elgondolkodtál azon, hogy mit csinálnál, ha a PowerWash Simulator univerzumában hirtelen egy tengerfenéki űrhajós lennél, és nem csak házakat, hanem a hulladékkal szennyezett óceánt takarítanál? Nos, a **Loddlenaut** valahol itt kezdődik, és bár nem éppen egy felfedezői kaland, hanem inkább egy pihentető időtöltés, elég sok mindent ad ahhoz, hogy megpihenj és kikapcsold a világot.
Először is: ha a *Karate Kid* filmek nem keltettek benned semmiféle érzelmet, akkor valószínűleg nem te vagy a célcsoportja ennek a játéknak. De ha esetleg neked is ugyanaz a szoros köteléked van a régi filmekkel, mint nekem, akkor talán elgondolkozol rajta, hogy adsz neki egy esélyt. *The Karate Kid: Street Rumble* igyekszik úgy megidézni a ’80-as évek kultikus klasszikusait, hogy közben az arcade verekedős játékok szórakoztató egyszerűségét hozza el nekünk. De vajon sikerül-e mindezt a megfelelő pofonnal tálalni?
Amikor először megláttam a The Plucky Squire-t, az volt az érzésem, hogy valaki fogta a Zelda-élményt, egy mesekönyvet és egy gyerekszobát, majd azt mondta: „jó, most ebből csináljunk varázslatot” – és ezt a varázslatot a játék hosszú ideig tényleg tudja is.