The Plucky Squire

A The Plucky Squire pontosan az a játék, amit gyerekként rajzoltam volna a füzet szélére, csak kár, hogy Switch-en néha úgy fut, mintha radírral próbálnám kitörölni az élményt.

Két világ, egy ötlet – és ez nagyon működik

A felállás már önmagában erős: Jot, a bátor kis fegyverhordozó mindig legyőzi a gonoszt… egészen addig, amíg Humgrump rá nem jön, hogy ők mindannyian egy mesekönyv szereplői. Egy rossz mozdulat, és Jot szó szerint kiesik a könyv lapjai közül, egy gyerekszoba háromdimenziós valóságába.

Ez a váltás a 2D-s mesekönyv és a 3D-s „valóság” között az első pillanattól kezdve mosolyt csal az arcomra. Lapozni a könyvet, tárgyakat áthozni más fejezetekből, bélyegzővel megállítani mozgó elemeket – ezek azok a pillanatok, amikor azt érzem: igen, ezért szeretem a videojátékokat. Ez az a fajta kreatív gondolkodás, ami nem akar több lenni, mint játék, mégis okos.

Szöveg, karakterek, báj mindenhol

A történet könnyed, de szerethető. A csigák költőiek, a trollok heavy metalosak, minden figura egy kicsit karikatúra, de pont ezért működik. Nem akar mély drámát, inkább azt, hogy végig jókedvvel menj előre. Nekem ez kifejezetten jól esett: olyan, mint egy jó esti mese, amit nem kell túlgondolni.

A minijátékok külön élményt adnak. Egy pillanatban ritmusjátékban vagyok, a másikban egy Contra-szerű oldalnézetes lövöldében egy játékdoboz oldalán. Ezek nem nehezek, nem hosszúak, de mindig feldobják a tempót. Az egyik kedvencem az volt, amikor egy fantázia-kártyalap világába ugrottam be, hogy meggyőzzek egy elf harcost – mosolyogtam végig, még akkor is, ha tudtam, hogy nem fog megizzasztani.

A szavak varázsa

A rejtvények a játék igazi lelke. Szavakat cserélgetsz mondatokban, és ezzel szó szerint átírod a világot. Ha a „lecsapolt” árkot „telinek” nevezed, megjelenik a víz, tavirózsák nőnek, és már mehetsz tovább. Ez egyszerre zseniális és játékos.

Ráadásul nem csak a kötelező megoldások működnek. Átírhatod a „kicsi békát” „nagyra” is, csak mert vicces. És tényleg az. Ezek az apró, nem szükséges, de szerethető részletek adják meg a Plucky Squire igazi báját.

És akkor jön a Switch-verzió valósága

Itt viszont muszáj lehűteni a lelkesedést. Switch-en a The Plucky Squire technikailag messze nem azt nyújtja, amit a trailerek ígértek. A mesekönyvön belül még nagyjából tartja a 30 fps-t, bár a lapozásoknál érezhetőek a megakadások. De amikor Jot kilép a könyvből, és a 3D-s világban kell mozogni, az élmény konkrétan szétesik.

Felbontás zuhan, az fps néha fájdalmasan alacsony, több ellenfélnél pedig már nehéz követni, mi történik. Kézben játszva sem lett jobb a helyzet, sőt: az OLED kijelzőn néha még zavaróbb volt az egész.

Ez pedig közvetlenül kihat a harcra és a platformozásra. Az input lag miatt gyakran nem azt csinálja Jot, amit szeretnék: támad, amikor kitérnék, vagy még egyet csap, amikor már megállnék. A platformos részeknél a pontos ugrások sokszor inkább szerencsén múlnak, és többször sikerült elakadnom a környezetben is.

Zárás

A The Plucky Squire egy elképesztően kreatív, bájos kaland, amibe szív és fantázia van rakva. A történet, a rejtvények és a világ ötletei miatt simán ott lenne a kedvenceim között. De Switch-en jelenleg a technika túl gyakran húzza ki alóla a talajt.

Ha máshol tudod játszani, gondolkodás nélkül ajánlanám. Így viszont marad egy kicsit fájó érzés: egy csodálatos mesekönyv, aminek a lapjai még nincsenek rendesen összeragasztva.