The Karate Kid: Street Rumble

Az alapok

A Street Rumble nem kínál túlságosan bonyolult történetet – ami végül is nem meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy a filmek is mindig egy-egy egyszerű tanulság köré épültek. A történet egy klasszikus karate versenyről szól, ahol te, mint Daniel vagy Mr. Miyagi, nekiállsz harcolni a különböző ellenfelekkel, hogy megmentsd a napot. Az alapfelállás pofonegyszerű, és a karakterek is azt a cuki, rajzfilmszerű stílust követik, ami egyébként kifejezetten jól néz ki, ha nem is hoz semmi különlegeset.

A játékban négy karakter közül választhatsz: Daniel, Mr. Miyagi, Ali és Kimiko. Bár nem túlzottan komplexek, szépen megformáltak, és mindegyikük különböző harci stílust képvisel, így a próbálkozásukkal bőven van hely a szórakozásra. Daniel gyors és jól irányítható, míg Kimiko erősebb, de lassabb, így mindenki megtalálhatja a neki tetsző karaktert.

Kombók, támadások, és egy kis karate

A játékmenet alapvetően olyan, mint bármelyik klasszikus verekedős játék: kombókat nyomsz, ütöd az ellenfeleket, és próbálod elérni a legjobb értékelést. A Street Rumble-ben a mozgás viszonylag egyszerű, és a karakterek jól reagálnak. A támadások nem túl összetettek, de jól megtervezett lehetőségekkel rendelkeznek. A játéknál a klasszikus "nyomd meg többször az ütések gombját" mechanizmus mellett van lehetőség erősebb támadások használatára, mint például a híres Crane Kick, vagy egy pörgőrúgás.

Egy kis csalódás viszont, hogy bár van egy "grabbing" mechanizmus, ami lehetővé teszi, hogy az ellenfeleket többféleképpen is megverjük, a támadások nem igazán tartogatnak nagy látványos megoldásokat, mint egy takedown rutin. Az egyes támadások között a különbségek nem mindig olyan élesek, hogy igazi élményt adjanak hosszú távon.

A harc, ami nem igazán pörög

A játéknak sajnos van egy olyan vonása, ami miatt nem érezni igazi adrenalint: a sebessége. Bár a játékban akadnak remek pillanatok, amik a szórakozás irányába terelnek, nem igazán pörög fel az élmény. Az egyes pályák nem túl hosszúak, és bár a különböző karakterek variálása ad egy kis frissességet, végül is az egész játék kicsit olyan érzés, mintha egy régi, elavult beat 'em up próbálkozásait látnánk.

Az ellenfelek sem igazán tudnak sok izgalmat adni: a harcok gyakran egyhangúak, és nem nagyon fejlődnek az előrehaladott szinteken sem. Ha a legtöbb ellenfelet egyszerűen legyőzöd, a bossok sem nyújtanak igazán komoly kihívást, pedig egy-egy izgalmasabb küzdelem nem ártott volna. Az ütéseket és a combo rendszert lehet szépen építeni, de az igazi feszültség és a szórakoztató kihívás nem igazán jön össze.

Hiányosságok, amiket nem lehet figyelmen kívül hagyni

Az egyik legnagyobb csalódás számomra a hangok és a zenei aláfestés. Míg a grafika szép, és a háttérben elhelyezkedő helyszínek egy-egy pillanatra valóban visszahozzák a filmek hangulatát, a hanghatások és a zenék gyengécskék. A harcok közbeni hangeffektek szinte semmit sem adnak hozzá az élményhez, és a környezet is némiképp "halott". A zene szól ugyan, de az sem igazán pörgeti fel a tempót.

Továbbá, ami kicsit furcsa, hogy bár sokszor fontos szerepe van a pályákon található tárgyaknak és objektumoknak, ezek semmilyen igazi hatással nincsenek a játékmenetre. Nem lehet őket felvenni, nem használhatók fegyverként, és gyakran semmi értelmeset nem adnak a játékhoz. Hatalmas lehetőséget hagytak ki, ami még érdekesebbé tehette volna az élményt.