Van valami különösen jóleső abban, amikor a Switchre sorra érkeznek a **Grasshopper Manufacture** régi, kissé problémás, de szerethető játékai. A *Shadows of the Damned: Hella Remastered* után most itt a **Lollipop Chainsaw RePOP**, és papíron tökéletes párt alkotnak: harsány, kompromisszummentes, kicsit hülye, kicsit zseniális akciójátékok egy olyan korszakból, amikor még senki sem félt attól, hogy „túl sok”.
Valahogy nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy az a játék, amit most játszottam, mintha egy régi Game Boy Advance platformer lett volna, amit a 2000-es évek elején a GBA-ért rajongó fiatalok imádtak. De nem a múltban ragadt, hanem friss, lendületes, és tökéletesen hozza azt a flow-t, amit az ilyen játékoknak kell. A *Grapple Dogs: Cosmic Canines* a Medallion Games második próbálkozása, és elmondom, egyáltalán nem a következő 16 bites emlékekből merítve, hanem inkább tisztelgésképpen előttük.
Aki játszott már bármelyik **Jackbox Party Packkel**, pontosan tudja, hogy egy ártatlannak induló estéből pillanatok alatt lehet kínos röhögés, zavart köhécselés és gyors menüben matatás. Egy félrement Fibbage-kérdés, egy *túl részletes* Drawful-rajz, és máris ott vagyunk, mint kamaszok a családi ebédnél. A **Jackbox Naughty Pack** erre az érzésre épít: ez elvileg a „csak felnőtteknek” szánt Jackbox, ami bátran feltekeri a „Rude Scale”-t – még ha nem is annyira, mint ahogy azt a cím sugallja.
Ez a gyűjtemény nem nosztalgiát árul, hanem egy teljes korszakot zár vissza üvegbe – és közben úgy csillog, mintha tegnap égették volna rá a ROM-ra.
Nem titok, hogy a *Void Bastards* egy igazi, bátor próbálkozás volt, és bár az utóbbi időben nem szokás így fogalmazni, de **minden elismerést megérdemel**. Egy jól megírt, stílusos játékról van szó, ami nemcsak egyedi volt, hanem tényleg kitalált valami érdekeset. Aztán jött a folytatás, és nos, hát... **Wild Bastards** egy hatalmas pofon, hogy egy kicsit finoman fogalmazzak.