Amikor Christophe Galati, egy huszonhárom éves francia fejlesztő a Game Boy 25. születésnapjára elkezdett barkácsolni egy játékot, valószínűleg ő sem sejtette, hogy négy évvel később a **Save Me Mr. Tako: Tasukete Tako-San** már a Switchen fog kikötni, a Nicalis gondozásában. Én meg végképp nem gondoltam volna, hogy egy ennyire *szó szerint* vett Game Boy-hommage ennyire működni tud 2020 után is.
**A *My Hero One’s Justice* tökéletes példa arra, hogyan lehet egy szórakoztató, látványos, de mélység nélküli verekedős játékot alkotni, ami mindent megad a látványnak, de a mechanikákkal nem sokat törődik.**
Amikor egy játék azt ígéri, hogy megizzaszt, és közben úgy érzed, hogy a kontrollered már a tizedik próbálkozásnál kiugrik a kezemből, akkor valami nincs rendben. A *Super Hyperactive Ninja* egy platformer, ami mindent megtesz azért, hogy átéljük a fájdalmat, de ahelyett, hogy valódi kihívás elé állítana, inkább unalmasan frusztrálóvá válik.
Képzeld el, hogy te vagy a diszpécser, aki folyamatosan értesítéseket kap, miközben próbálja megállítani a káoszt a városban.
Tudjátok, mi az a pillanat, amikor a játék szinte szétrobban a jó öreg **World of Goo**-s nosztalgiától, miközben megérteti veled, hogy hogyan is működik egy jól felépített program?