Furcsa belegondolni, mennyi idő telt el azóta, hogy **The Room** először az iPademen landolt 2012-ben. Akkoriban a tablet még tele volt félresikerült „rendes” játékportokkal, és pont ezért ütött akkorát a Fireproof munkája: végre valami, ami *nem* elviselte az érintőkijelzőt, hanem kihasználta. Most, évekkel és három folytatással később, a játék megérkezett Switchre is. És tudod mit? Meglepően jól áll neki.
Ha valaki azt mondta neked, hogy a kosárlabda játéknak nem szükséges a túlzott realizmus, hanem inkább csak az a lényeg, hogy szórakoztató és pörgős legyen, akkor bizony *NBA 2K Playgrounds 2* az, amire válaszolni akart. Ha a *Tony Hawk’s Pro Skater* és a *Micro Machines* gyereke lett volna, akkor ez a játék lett volna az.
A Valkyria Chronicles nem akar lenyűgözni azonnal, inkább lassan, alattomosan mászik be alád, és mire észbe kapsz, már szorítod a kontrollert, mert nem akarod elveszíteni *őket*.
A LEGO játékoknak megvan a maguk stabil formulája: egy kis platformer, egy kis harc, rengeteg gyűjthető kocka, és persze a végeláthatatlan építkezés. Az utóbbi évtizedekben nem igazán történt nagy forradalom, és mi, mint játékosok, már szinte megszoktuk ezt a "kényelmes" játékmenetet. A *LEGO DC Super-Villains* viszont ad egy kellemes pofont a már jól ismert sémának, mert ezúttal nem a hősöket irányítjuk, hanem egyenesen a legnagyobb gonosztevőket, amik önmagában egy friss és szórakoztató élményt nyújtanak.
A *Warriors Orochi 4* pont olyan játék, amit ha nem vagy fanatikus Musou-rajongó, akkor nehéz komolyan venni. Már megint egy újabb tömegverekedős ámokfutás, ahol minden csillogó páncélos figura összecsap és egy rakás ellentámadó katona hever szét a pályán, mint egy jól bejáratott darálóban. Az Omega Force ráadásul egy jó adag mitológiát is hozzákevert, hiszen a görög és északi istenek most egy csapatban verekszenek a Samurai és Dynasty Warriors sorozatok hőseivel. Azt hinné az ember, hogy ettől valami különleges fog születni, de hát... nem.