Black & White Bushido

Mi történik, amikor egy szuper stílusos, samurájos buli játékot kapsz, de a mesterséges intelligencia annyira bénázik, hogy szinte lehetetlen komolyan venni? Hát, egy olyan játékot, ami remekül szórakoztat, de gyorsan fárad, amikor egyedül próbálkozol. A Black & White Bushido stílusos, taktikai, de sajnos nem elég gazdag ahhoz, hogy hosszabb távon lekösse az embert.

A játékban két csoportra szakadva szamurájokként harcolunk a halálos küzdelemben, vagy éppen a zászlót kell elfoglalnunk. A grafika minimalista, fekete-fehér, és a környezetben való rejtőzködés is fontos szerepet kap – de ezek a dolgok egyedül nem fogják elvinni a hátán a játékot. Ahogy a neve is mutatja, a fekete-fehér paletta nemcsak jól néz ki, de a taktikai játékmenetet is színesíti. A probléma az, hogy amikor az AI megpróbálja eljátszani a játékot, a dolgok gyorsan megunják magukat.

Játékmenet: tisztességes szórakozás, de csak ha van melletted valaki

A Black & White Bushido alapvetően egy egyszerű, de pörgős multiplayer játék, ami azonnal elindít egy kis versenyt. A harcok gyorsak, a mozgás szinte parkour-szerű, és a falugrások, a plusz ugrásokat adó támadások tényleg feldobják az egész tempót. A játékban minden egyes meccs akkor lesz igazán pörgős, amikor tényleg emberekkel játszol. Ilyenkor a taktika, az elrejtőzés, és az, hogy mikor támadsz, mind fontos szerepet kapnak. Ez igazán szórakoztató, és pontosan az a fajta játék, ami elmondhatja, hogy „a barátaiddal minden győzelem egy újabb ünnep”.

A valódi varázsa a rejtőzködésben rejlik. A fekete-fehér színek segítségével a csapatok jól beolvadnak a háttérbe, így folyamatosan figyelned kell, mikor jelennek meg újra a játékosok. A taktikai elemek és a környezet adta lehetőségek egy izgalmas, de kicsit unalmas körforgásba kezdenek váltani, ha csak a mesterséges intelligenciát kell legyőznöd. Az ellenséges AI nagyon gyenge, és az egész élmény teljesen elvész, amikor az automaták csak ugrálnak össze-vissza, miközben te háromszor is megnyered a zászlót.

A vizuális megjelenés: remek, de nehéz kezelni

A Black & White Bushido vizuálisan kiemelkedő. Az egész játék azzal a szándékkal készült, hogy a minimalista fekete-fehér dizájn egyedi hangulatot adjon. A látvány még a gyilkolások során is szórakoztatóvá válik, a véres jelenetek pazarul néznek ki a háttérben. A stílus nagyon erősen hasonlít a Samurai Jack rajzfilmsorozatra, és ezt nem mondom negatívan. A játék karakterei és szintjei szépen megtervezettek, és a kis extra gesztusok, mint a tréfás gúnyolódások, remek kis kiegészítők, de… amikor a képernyőt tablet módban nézed, az egész nehezen áttekinthetővé válik. A fekete-fehér világ annyira minimalista, hogy néha már túl egyszerű, és a háttérben való rejtőzködés is nehezebb lesz, mikor nem tudod jól látni, hová kell lépni.

A játék hosszú távú kihívása: egyedül már nem annyira szórakoztató

A játék valóban remek egy-egy baráti összejövetelre, de mi van akkor, ha egyedül próbálkozol? Nos, akkor a Black & White Bushido egy gyorsan megunható élménnyé válik. Az AI egyszerűen képtelen olyan szintű kihívást nyújtani, amit élvezni lehetne. Ha a barátaid nem veszik a játékot komolyan, akkor gyakorlatilag biztosra veheted, hogy a játék elveszíti az érdeklődésedet néhány perc után.

Zárás

A Black & White Bushido egy jól megtervezett és szórakoztató multiplayer játék, ami szuper élmény lehet, ha van valaki, akivel megoszthatod. Ha viszont egyedül játszol, az egész gyorsan elveszíti a varázsát. Bár a grafika szép és a rejtőzködés elég izgalmas, a játék ismétlődő jellege és a gyenge AI mindent elrontanak. Ez egy klasszikus példája annak, hogy egy multiplayer fókuszú játék nem minden esetben működik egyedül.