A *Black & White Bushido* egy klasszikus "gyerünk haver, gyerünk gyilkoljunk!" típusú játék, amit kifejezetten a helyi, többszemélyes szórakozásra szántak.
Jason Voorhees sosem volt az a kapkodós típus, és a *Friday the 13th: Killer Puzzle* pontosan ezt az érzést ülteti át egy furcsán addiktív, betegesen átgondolt logikai játékba.
Ha valaha beléptél egy régi, poros arcade-be, akkor biztosan megélted azt a jellegzetes hangzavart, ami egy-egy jó kis játék köré épült. A *Windjammers* nemcsak egy újabb retro címet jelent a Switch-en, hanem egy időutazást, ami visszahozza azokat a friss, pörgős érzéseket, amiket annak idején a *Pong* egyszerűsége és a *Street Fighter* pörgése között érezhettél. És bár első pillantásra egy szimpla frizbikkel játszott sportjátéknak tűnik, valójában sokkal többről van szó.
Ha valaha is álmodtál róla, hogy egy kígyót irányítva mászkálhatsz át egy varázslatos világon, akkor a *Snake Pass* pontosan neked való. A kérdés csak az, hogy mennyire vagy hajlandó elfogadni, hogy a klasszikus 3D platformer műfaj helyett most egy kígyó testével kell navigálnod, miközben próbálod elkerülni a végtelenül idegesítő akadályokat. Mert hát, nem minden nap irányítunk egy ilyen csúszó-mászó karaktert!
Mennyire szomorú, hogy egy olyan lehetőség, mint a Nickelodeon kartversenyzős játék, nemcsak hogy nem hozza a várt szintet, de inkább a *leggyengébb* alternatívája egy már meglévő klasszikusnak. Ha azt mondom, hogy egy Mario Kart szintű élményt vártam, ne gondoljátok, hogy elvártam volna tőle az innovációt. Azt akartam, hogy legalább *szórakoztasson*. De sajnos, hiába a rengeteg ikonikus figura, a játék végül inkább csak egy fáradt kísérletnek tűnik.