A *Collidalot* tipikusan az a játék, amit képernyőképek alapján nagyon könnyű félreérteni. Nem azért, mert csúnya – hanem mert **állóképen teljesen eltűnik belőle az őrület**. Se egy screenshot, se egy trailer nem adja vissza azt a kaotikus, adrenalintól túlfűtött élményt, ami akkor születik meg, amikor négy ember összezsúfolódik a tévé előtt, Joy-Con a kézben, és mindenki egyszerre üvölt.
Valahogy mindig úgy érzem, hogy a kisebb, indie stílusú RPG-k rengeteg olyan apróságot hoznak, amik egy-egy nagyobb címnél nem is léteznek. A *Crashlands* az, ami elindul valami nagyon egyszerűvel: egy kockás grafikus, gyerekeknek szóló stílus, de aztán alaposan meglephet, hogy mennyire magával ragad, ha egyszer belekezdesz. Képzeld el a *Minecraft*-ot, keverve egy csipetnyi *Diablo*-val és egy csipetnyi *Toejam & Earl*-lal – és ott vagyunk.
Ha egy dolog biztos a videojátékok világában, akkor az az, hogy a *Sky Force* sorozat nem szeretne eltűnni a köztudatból. Miután az eredeti mobilos játékot követően a konzolos verziók is megjelentek, a *Sky Force Anniversary* a Nintendo Switch-en ismét tiszteletét tette. Az alapötlet nem bonyolult: egy kis űrhajóval kell szétzúzni mindent, ami az utadba kerül, miközben folyamatosan grindolunk a jobb fegyverekért és upgrade-ekért. Ha már találkoztál a sorozattal, akkor nem újdonság, de ha nem, akkor ideje kipróbálni. De kérdés, hogy mi újat tud hozni a már ismert recept?
Ki gondolta volna, hogy a VR-központú játékoknak valaha is sikerülni fog betörniük a hagyományos konzolos piacra?
A *The Bug Butcher* egy olyan játék, ami szinte minden elvárásunkat teljesíti, de csak a legalapvetőbb szinten. Van benne minden, ami egy klasszikus arcade lövöldözős játékhoz kell: hatalmas ellenségek, időre zajló hullámok, és persze egy halom power-up, hogy végig lőhesd a fenevadakat. Azonban, ahogy elkezdesz játszani, úgy tűnik, hogy a játék nem próbál többet nyújtani annál, amit már régen láttunk a műfajban. Szórakoztató, de az élmény nem marad meg hosszú távon.