Ha valaki azt mondta volna nekem 1988-ban, hogy a *Gain Ground* egyszer kultikus státuszt ér el, biztosan csak röhögtem volna, miközben egy szuper *Gauntlet* vagy *Commando* partin pörögtem. De hát most itt vagyunk, és *Gain Ground* egy olyan játék, ami annyira különleges, hogy az ember nem tudja eldönteni, vajon a "retro izgalom" vagy a "mit keresek én itt?" érzés fog-e dominálni.
Nincs sok játék, ami **veled marad**. Nem azért, mert technikailag lenyűgöző, nem azért, mert ügyes mechanikákat pakol egymásra, hanem azért, mert *beléd költözik*. A **Night in the Woods** pontosan ilyen. Az Infinite Fall játéka egy csendes, melankolikus utazás a rozsdásodó Amerikába, a vidéki bezártságba, az elveszett fiatalságba és abba a furcsa, nehezen megfogható érzésbe, amikor már nem vagy gyerek – de felnőtt sem igazán.
Valószínűleg sokan elfelejtettük már, hogy mi lett volna, ha **Alex Kidd** marad a Sega egyik arca, és nem egy borongós sündisznó váltja. De ha valaha is kézbe vettél egy **Master System**-t, akkor Alex neve biztosan ismerős, még akkor is, ha a mai generáció inkább **Sonic**-ot üdvözli a Sega színeiben. A **Sega Ages** kiadásával azonban ismét elérhetjük Alex Kidd első kalandját, amit most egy igazán szép kiadásban élhetünk át újra.
Ha a **Twisted Metal** és a **Wacky Races** egyesülne, akkor valószínűleg valami ilyesmi születne, mint a **Cel Damage HD**.
A videojátékokban ritkán jut időm *csak úgy lenni*. Haladni kell, fejlődni, pipálni a küldetéseket, számolni az XP-t, optimalizálni mindent. A **Windscape** ezzel szemben már az első órákban visszavesz. Nem sürget, nem tol eléd száz rendszert, nem akarja, hogy hatékony legyél. Egyszerűen csak kienged egy lebegő szigetekből álló világba, és azt mondja: *nézz körül*.