Van az a pillanat, amikor egy játék belecsap a lecsóba: a gyors tempó, a látványos harcok, és a teljesen őrült történet, ami egy olyan univerzumba vezet, ahol minden és mindenki hatalmas, túlzó és szinte már parodisztikus. A *Fate/Extella Link* pontosan ezt adja, de mi van akkor, ha mindez túl sokat merít a műfaj kliséiből, és nem tud igazán újítani?
Ha van valami, amit a videojátékok az évek alatt megtanítottak, az az, hogy a kalandok mindig jobbá válnak, ha egy baráttal vágunk bele. Képzeld el, hogy együtt oldotok meg egy-egy ügyességi feladatot, közösen vettek le egy nehéz főellenséget, vagy épp abban a pillanatban oldjátok meg a legnagyobb rejtvényt, amikor mindketten egyszerre ütitek meg a megfelelő gombot. **Unravel Two** pontosan ezt adja, és még annál is többet.
Ki gondolta volna, hogy a *Blaster Master* szériát egy indie stúdió, az Inti Creates, ennyire pazarul visszahozza a régi formájába, és nemcsak hogy új szintre emeli, de végre igazi élményt ad?
Tudom, hogy sokan most azt mondják: „Egy újabb JRPG?
Mi történik, amikor egy klasszikus roguelike és egy kemikusan nehéz twin-stick shooter találkozik? Hát, a *Nuclear Throne* ezt a kérdést válaszolja meg, és elég keményen, hogy egyértelművé váljon: nem lesz könnyű dolgunk. Az egész játék szinte arról szól, hogy hogyan nyúlsz a fegyverhez, miközben a világ körülötted gyorsan szétesik, és minden egyes újabb ellenség, amivel találkozol, egy-egy újabb próbatétel. Minden halál egy új esélyt ad arra, hogy többet megtudj a játékról, de az a kemény valóság, hogy hamarosan többször halunk meg, mint amennyiszer sikerrel zárjuk le egy-egy pályát.
- Dead or Alive Xtreme 3: Scarlet – nyaralás, ahol a program elfogy, a nap meg leég
- Chocobo’s Mystery Dungeon: Every Buddy! – A grind, amiért érdemes játszani
- Turok: Dinosaur Hunter – amikor a köd mögött még tényleg ott volt az ismeretlen
- Golf Peaks (Nintendo Switch) – Nyugodt puttok, éles agytekervények