The Princess Guide

A nagy körforgás

A játékmenet alapja egy térképes előrehaladás. Parancsnok egységeket mozgatok az overworldön, küldetésekhez vagy ellenséges egységekhez érve pedig valós idejű, felülnézetes harc indul. Van, hogy ez 15 másodperc alatt lezajlik, máskor percekig tart, tereptárgyakkal, relikviákkal és káosszal.

A struktúra ismerős lehet azoknak, akik játszottak például Final Fantasy Tactics Advance-szel – csak itt körökre osztott harc helyett hack and slash megy. Küldetés teljesít, egységek erősödnek, a történet halad, a királyság problémái pedig sorban megoldódnak.

Négy hercegnő, egy „Mester”

A játék elején kiválasztom, melyik hercegnő történetével kezdek, de idővel mindegyik sztoriját végigjátszom. A szerepem egyfajta „mesterlovag”, aki irányítja, tanítja és… igen, neveli a hercegnőket.

Ennek leglátványosabb eleme a Praise-or-Scold mechanika. Bizonyos sztoripontokon eldöntöm, megdicsérem vagy megfeddem a hercegnőt, ami hatással van a reakcióira. Harc közben pedig – ha ő a parancsnok – legfeljebb háromszor élhetek ezzel, ami egyrészt ideiglenes bónuszokat ad (sebzés, mozgás, stb.), másrészt egy fejlődési mutatót tölt, amiből később permanens skillek és statbónuszok nyílnak.

Igen, ez *kicsit* fura

Nem lehet elmenni mellette: van itt egy enyhe dominancia/alárendeltség felhang. De fontos kimondani: ez nem randi-szimulátor, és a szexualitás inkább csak sejtetés szintjén van jelen. A legmerészebb látvány általában egy túlméretezett dekoltázs egy falusi NPC-n. Ez inkább anime-archetípus, mint bármi más.

A rendszer, ami önmaga ellensége

Papíron a The Princess Guide működik: fejlődök, fegyvereket erősítek, egységeket toborzok, történet halad. A gyakorlatban viszont a játék folyamatosan gáncsolja a saját élményét.

Kezdjük apróságokkal. Elbukok egy küldetést, és felajánlja: „Restart Mission” vagy „Retry”. Az egyik újrakezdi a küldetést, a másik visszadob a térképre. Hogy melyik melyik? Próbáld ki. Ez a fajta felesleges tanulás végigkíséri az egészet.

A saját karakterem statjait logikusan fejlesztem. A hercegnőknél viszont olyan értékek jönnek szembe, mint Spirit, Wisdom, Moral és Faith. Mit csinálnak pontosan? Hogyan hatnak a harcra? Valahogy kapcsolódnak a Materiákhoz és a Praise/Scold döntésekhez, de ezt a játék soha nem magyarázza el rendesen.

Fegyverfejlesztés: miért így?

A fegyverek brutálisan fontosak. Viszont nem lehet őket fejleszteni, amíg fel vannak szerelve. Nem lehet le-fel szerelni őket, amíg az adott parancsnok a térképen van. Tehát:

• Meg kell keresnem, kin van a fegyver
• Vissza kell vonnom a parancsnokot
• Bemenni a bázismenübe
• Fejleszteni a fegyvert
• Visszamenni a felszerelés menübe
• Megkeresni a fegyvert egy hosszú listában
• Felszerelni
• Majd várni öt in-game órát, mire a parancsnok újra bevethető

Ez nem stratégia. Ez időhúzás.

Harc: lehetőségek tengere, magyarázat nélkül

Van könnyű támadás, speciális támadás cooldownnal, kombinált gombos támadás, egységtámadás, külön parancsnoki mód, relikviák elfoglalása, taktikai beállítások, Dominance százalék… és szinte semmi nincs elmagyarázva, azon túl, hogy „X ezt csinálja”.

Miért ezt válasszam? Mikor hasznos? Miért fontos?
A játék egyszerűen feltételezi, hogy majd rájövök. Lehet, hogy rájövök – de addigra már elfáradok.

Miniötletek, minimális jutalom

Van például a Virtual Training: egy aranyos 16-bites minijáték, amit Materia-tanulással oldok fel. Jutalma? Kicsit jobb loot esély. Ennyi. Egy bájos ötlet, amit a játék szinte elpazarol.

És akkor még nem beszéltünk arról, hogy:

• Az irányt mutató nyíl gyakran rossz
• A Game Help menü beragad egyetlen tippnél
• Nincs autosave

Kétszer crashelt a játék nálunk. Kétszer veszett el haladás.

Zárás

Amikor minden klappol, a The Princess Guide egy szórakoztató, mélyebb rétegeket ígérő akciójáték, színes látvánnyal és könnyed, abszurd humorral. De túl gyakran fullad bele a saját túlgondolt rendszereibe és egy átláthatatlan UX-be.

Egy ponton azon kaptam magam, hogy nem az ellenségekkel küzdök, hanem a menükkel. És ilyenkor jogos a kérdés:
Megér-e 40 dollárt, hogy pár órán át dicsérgessek vagy szidjak anime hercegnőket, miközben kardozok?

Van, akinek ez a furcsa elegy betalál. Másoknak – köztük nekem – inkább türelempróba.