SEGA AGES Gain Ground

A játék úgy kezdődik, hogy egy békés jövőben járunk, ahol az emberiség minden háborús hajlama el van felejtve, de egy szimuláció, a Gain Ground, hirtelen kezd el öldökölni mindent, amit az emberi képzelet fel tudott vonultatni. Egy játékmódról van szó, amely több időszakot ölel fel, és így különféle karaktereket irányíthatunk, kezdve a barlanglakóktól a jövő katonáiig. És mivel minden szépen hangzik, el is indulunk megmenteni a túszokat, és próbáljuk megállítani a szimulációt. Szóval, mi baj lehet ezzel?

Kezdeti zűrzavarok: Miért nem érzem a tempót?

Amikor nekikezdtem a játéknak, egy izgalmas, stratégiai lövöldözős élményre számítottam. Ezt ugyanis Gain Ground előszeretettel "stratégiai akciójátéknak" titulálja, és valóban, a játék nem egy hagyományos lövöldözős darab. Ami viszont gyorsan kiderült, az az, hogy a kontrollok nem igazán segítik az élvezetet. A karakterek bal- és jobbkezesek, ami elsőre lehet, hogy viccesnek tűnik, de amikor már egy tömegnyi ellenséggel kell megküzdened, és az utolsó pillanatban egy apró pixeles hibán múlik, hogy eltalálod-e a célpontot vagy sem, akkor már egyáltalán nem vicces.

A játékmenet alapja a csapatunkkal való előrehaladás, miközben minden szinten különböző időszakokhoz tartozó ellenségekkel kell megküzdenünk. A probléma ott kezdődik, hogy sokszor nem a karakterek készségei vagy a szint dizájnja határozza meg, hogy túléljük-e a következő harcot, hanem az, hogy mennyire képesek vagyunk ügyeskedni a karakterek mozgásával. A karakterek lassú mozgása, a nehézkes irányítás és a nagyobb ellenségek könnyen elnyelik az energiáinkat, mielőtt bármilyen esélyünk lenne válaszolni a támadásukra.

A kihívás, ami inkább frusztráció

A Gain Ground legnagyobb problémája a kontrollok, és az, hogy valami nagyon nem klappol a sebesség, illetve az irányítás terén. A karakterek nemcsak lassúak, de a célzás sem olyan pontos, mint kellene. Mikor már egy ellenség csupán egy lépésre van, és a jól célzott lövésem elvét, mert az egyik karakterem "rossz kéz" oldalra támad, akkor elég gyorsan elmegy a kedvem az egésztől. Oké, talán a mélyebb stratégiai rétegek az egészben, de őszintén szólva: nem fogsz elgondolkodni azon, hogy miért nem célzott egy karakter jobbra, miközben éppen egy hullámnyi ellenséget próbálsz legyőzni.

A legnagyobb gond, hogy a játéknak elvileg van egy elég izgalmas aspektusa: a karakterek különböző képességei és a különféle ellenfelek legyőzéséhez szükséges taktikai gondolkodás. De a játék tempója és az állandóan változó nehézségi szint miatt a végén inkább egy idegesítő próbálkozásnak tűnik, mintsem szórakoztató kihívásnak. A szintkialakítások szépek, de néha túl nagy hangsúlyt kapnak az ellenségek, és a helyszínek üresek, unalmasak, miközben a valódi stratégiai lehetőségek elaprózódnak.

A szórakozás inkább frusztrációvá válik

A játéknak van egy érdekes 'Rewind' funkciója, amely lehetővé teszi, hogy visszatekerjük az időt egy-egy hibás lépés után, és újra próbálkozzunk. Ez egyébként hasznos, mert valóban sokszor kell újrakezdeni, mivel a karakterek halála elég gyorsan bekövetkezhet. Az egész játék lényege az, hogy megtaláljuk a megfelelő karaktert az adott helyzethez, és próbálkozunk újra meg újra. A Gain Ground nemcsak a térképen való eligazodást, hanem azt is megnehezíti, hogy melyik karaktert válasszuk ki, hogy sikeresen vegyük az akadályokat.

Zárszó: A retro szépség, amit könnyen elfelejthetnénk

Bár a Gain Ground tartogat pár érdekes gondolatot, az egész játékmenet inkább frusztrál, mint szórakoztat. A kicsi karakterek, a lassú mozgás, a nehézkes irányítás és a túlzottan bonyolult harcok mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy ez a cím inkább retro kíváncsiságnak tűnjön, mintsem egy valódi élménynek. Egyáltalán nem érzem, hogy a játék igazán kiemelkedne a többi hasonló cím közül, és bár a retró báját nehéz tagadni, nem fogok visszatérni hozzá túl gyakran.