Shadowgate

A történet – A sötétség uralma

A történet egy igazi 80-as évekbeli dark fantasy csoda, amit a játékélményhez tökéletesen passzoló hátterek és remek atmoszféra egészítenek ki. A főhős, egy kihalófélben lévő királyi vérvonal utolsó tagja, egy kastélyba lép, hogy megakadályozza egy varázsló szörnyű terveit. Mivel egy jó kis démoni invázió kísérti a helyet, nem marad más, mint megmenteni a világot. Képzeld el, hogy egy klasszikus RPG történettel van dolgod, ahol a sötét fantasy minden apró részlete megjelenik, és miközben nem mond semmi újat, azért kellően szórakoztató.

A remake látványvilága viszont sokat dobott a játékon. Az eredeti színes, de pixeles grafikáját modernizálták, így most úgy néz ki, mint egy életre kelt koncept art. Az animációk, a szörnyek, a kastély belső tere egyértelműen szebb, mint amit egy 80-as évekbeli játék fel tudott mutatni, és egy teljesen más szemléletet ad a sötét világ megéléséhez. Ha a régi játékok valaha is megmozgatták a fantáziádat, akkor ennek a remek újragondolt változatnak egyértelműen tetszeni fog.

A játékmenet – Hogyan halj meg egy jó néhány szörnyeteggel

A Shadowgate minden egyes pillanata egy kis halálraítélt kísérlet. Történetesen, egy kis időt sem pazarol a játék arra, hogy megkíméljen a kegyetlen haláltól. Az eredeti játék is arról szólt, hogy folyamatosan felfedeztem a kastély szobáit, próbáltam újra és újra megoldani az ügyes, de néha abszurd rejtvényeket, miközben azt kívántam, bárcsak ne kellene már megint azokat a szörnyeket elkerülnöm. A jó hír az, hogy a játék nem hagyja, hogy eltévedj: a gyors mentés és betöltés lehetősége (ami egyszerűen elérhető a joystick használatával) nagyban segít abban, hogy ne ragadj le túlságosan egy-egy nehéz szakaszon.

A puzzles ugyan azok a klasszikus rejtvények, amiket a régi játékokban megszoktunk, de nem mindig logikusak. Az öltözködés és tárgyak kombinálása nagyon fontos, és ha nem vagy elég figyelmes, akkor az is megeshet, hogy egy-egy kulcsfontosságú tárgyat hagysz el egy szobában, amit már nem tudsz visszaszerezni. Ez a rész lehet a leginkább frusztráló, főleg akkor, amikor egy-egy megoldás nem olyan egyszerű, mint a régi point and click kalandokban.

Ami viszont új a játékban, az a Banshee és a sárkányok jelenléte, amit egyszerűen képtelenség elkerülni, ha nem vigyázol. Ha nem vagy elég gyors, akkor könnyedén csapdába esel, és egy-egy szörny pusztító hatásaitól nem lesz más, csak néhány másodpercünk, hogy visszatérj a világba. Persze, nem minden halál végleges – a gyors mentés mindent megold.

Az irányítás – Egy kicsit rángatózós

Bár a Shadowgate kétségtelenül remek játékélményt ad, az irányítás nem minden esetben olyan sima, mint szeretnénk. A Joy-Con-nal való irányítás kicsit zavaró, főleg, ha a képernyőn nem mindent látunk egyértelműen. Mivel touchscreen-es játékra optimalizálták, egy kicsit furcsa érzés lesz, hogy nem egérrel, hanem a gombokkal kell irányítani a játékot. Azonban a megfelelő button mapping és a gyors akciók elvégzésére kialakított rendszerek azért valamelyest pótolják ezt.

A zenék – Érdekes, de nem marad meg

A zenéje elég érdekes, de ugyanakkor nem lesz egy olyan emlékezetes darab, mint azt sokan várták. Bár a régi zenei stílust hozta vissza, és azt a hangulatot, ami mindig is jelen volt, sajnos nem érzi azt a különleges atmoszférát, amit a Szekiro vagy a Dark Souls hasonló világoknál. Tetszett, hogy próbálja megidézni a régi hangulatot, de a háttérzene sokszor inkább csak töltelék maradt, mintsem hogy maradandó élményt nyújtott volna.