A legjobb videojátékok nem mindig a legnagyobb hőstettekről vagy a legizgalmasabb harcokról szólnak. Néha elég egy egyszerű, szinte szürke pillanat, hogy egy egészen különleges élményt nyújtson. A *One Night Stand* pontosan egy ilyen játék: egy érzelmi rollercoaster, ami egy ismeretlen nő hálószobájában kezdődik, miután egy kiadós másnapossággal ébredsz. És ha úgy gondolnád, hogy mindezt csak a szórakozás kedvéért csinálják, gyorsan kiderül, hogy sokkal többről van szó.
Volt már olyan fantáziád, hogy egy napsütötte tengerparton, mondjuk Ayia Napán, egy ordító tömeget tartasz kézben pusztán azzal, **mikor és mit dobsz be a mixbe**? Nem gombokat püfölve egy dallamra, hanem ténylegesen *DJ-ként gondolkodva*? A svéd **Ichigoichie** játéka, a **Hexagroove: Tactical DJ** pontosan erre az érzésre épít – és meglepően jól áll neki.
Ha azt mondom, hogy egy gyertya a főszereplője egy videojátéknak, biztos vagyok benne, hogy sokan rögtön ki is pipálják ezt a játékot.
Mi történik, ha egy játék megpróbálja megidézni a régi klasszikusokat, de egy kis extra csavart is beletesz? Hát, a *Galaxy Champions TV* pont ezt csinálja. Ha valaha is pörögtek nálad a régi *Smash TV* vagy *Robotron: 2084*-es játékok, akkor már most el tudod képzelni, miért is érdemes rápillantani erre az indie kis gyöngyszemre. Az egész egy brutális jövőbeli tévés show-t próbál átadni, ahol a túlélésért küzdve kell átverekedned magad a világ legkeményebb arénáiban.
A **Yu-No: A Girl Who Chants Love at the Bound of this World** már a címével sem próbál kedveskedni, viszont a vizuális regények történetében megkerülhetetlen mérföldkő. Az eredeti, 1996-os PC-98-as verzió egy korszakhatár volt: megmutatta, hogy a műfaj lehet narratív szempontból ambiciózus, komplex és játékmechanikailag is izgalmas. Ez a Switchre is megjelent remake elvileg arra hivatott, hogy ezt az örökséget átmentse a jelenbe. A gyakorlatban viszont inkább azt éreztem, hogy a múlt és a jelen kényelmetlenül feszül egymásnak.