Spirit Of The North

Bevezetés

Azt mondják, hogy a Journey volt az, ami megteremtette azt az utat, ahol a történet és a játékmenet közötti részt a vizuális élmény és a zene tölti ki. És ha valaki úgy gondolta, hogy ezt a receptet követve újabb magával ragadó kalandot alkothat, akkor a Spirit of the North valószínűleg mindenkit meglepett. Csak éppen nem úgy, ahogyan szeretnénk.

A játék alapvetően arról szól, hogy egy rókát irányítva felfedezünk egy szép, titokzatos világot, és a természet különféle elemeivel, mint vízszint-emelés és energiaforrások aktiválása, oldjuk meg a különféle rejtvényeket. A cél? Hát, nincs túl sok cél. Nincs történet, nincsenek titkok, nincsenek beszélgetések. A játék élménye valóban minimalista, de sajnos nem annyira, hogy igazán magával ragadjon.

A játékmenet – Nagy ígéretek, de kis csalódások

Képzeld el, hogy egy apró rókát irányítasz, aki egy varázslatos világba keveredik. Eleinte minden rendben van, de ahogy haladsz, a róka egy kis balesetet szenved, és egy szellem energiát ad neki, hogy segítsen neki a továbbiakban. Innentől kezdve az egész a természetben rejlő erőforrások gyűjtögetésére és aktiválására épít. Feladatunk, hogy az energiát a környezetből vegyük, és ezáltal nyissunk ki ajtókat, emeljük meg a vízszintet, és szabaduljunk ki a különböző akadályok alól.

A probléma az, hogy bár az alapötlet működhetne, a kivitelezés sajnos nem hozza a várt szintet. A róka mozgása iszonyatosan lassú és pontatlan, amitől a platformer szekvenciák kifejezetten idegőrlővé válnak. A különböző ugrások, vízesés alatti úszások és mozgó platformok inkább frusztrációt, mint élvezetet okoznak. A játékmenet egy-egy nehezebb része a "fuss, ugorj, de ha elrontottad, akkor kezdheted elölről" típusú élményt hozza el, ami gyorsan unalmassá válik.

Grafika – Igazi szép álmok és hideg valóság

Na, most jöjjön a legnagyobb csalódás: a grafika. Mert hát a játék próbálkozása abban, hogy szép tájakat, hófödte hegyeket és napsütötte réteket mutasson be, jól van kitalálva, de az eredmény sajnos a Switch-en borzasztó. A képek elmosódottak, és a háttérben valahogy az egész világ olyan, mintha egy régi játék motorjából bújt volna elő. Ha PC-n vagy valamelyik erősebb konzolon játszanád, talán más lenne a helyzet, de a Switch verzió kifejezetten csalódást keltő.

Azt viszont el kell ismerni, hogy a játék egyik erőssége mégis az art design. Még ha a technikai megvalósítás gyenge is, a világ építése és az apró részletek – mint a hó lábnyomok összenyomódása – mind hozzájárulnak a hangulathoz. Itt lenne még lehetőség, ha a fejlesztők ügyesebben használták volna ki a platformot, de sajnos a Switch-en mindent elnyom a gyenge grafika.

Zene – A legjobb dolog a játékban

A Spirit of the North egy olyan játék, ahol minden technikai probléma és irányítási hiba mellett az igazi kincs a zene. A soundtrack tényleg hozza azt a varázslatot, amit elvárnánk egy ilyen típusú játéktól. A dallamok valóban emocionálisak és segítenek fenntartani a játék hangulatát, amíg a rókánk csak robot módjára küzd a világ összes fizikai kihívásával.

A zene gyakran olyan érzést kelt, mintha a legújabb Ori and the Blind Forest játéktól származna, ami sokkal inkább emeli a játék hangulatát, mint bármi más. Ha másért nem is, a zene miatt megér egy próbát, de egyedül még ez sem biztos, hogy elégséges a játék igazán élvezetes befejezéséhez.

Értékelés: 4 / 10 – Csak a zene miatt érdemes