SuperMash

A történet: A keverés alapja

A történet annyira nem fontos, mint egy alap Street Fighter 2-képregény, de valahogy mégis elviselhető. Te vagy a bolt segédje, aki egy gyereknek elad egy régi konzolt, és cserébe egy doboz, látszólag értéktelen szemetet kapsz, amit a bolt tulajdonosa a bezárás előtt előkap. Kiderül, hogy van egy különleges konzol, ami két játékkazettát is befogad, és így olyan műfaji keverékeket alkothatsz, amikre még a videojátékok nagymesterei sem gondoltak volna. Ez a kezdeti szikra, ami a SuperMash-t életre hívja.

A játékmenet: Mikor jó a keverék?

A játékmenet is az, amit elvársz egy ilyen játéktól: őrült kísérletezés két műfaj összeolvasztásával. A bolt tulajdonosa egy fura "mashup" generátorral enged választani a műfajok között: platformer, shoot 'em up, JRPG, akció-kaland, stealth, és metroidvania. Tehát gyakorlatilag bármilyen őrültség kipróbálható, ami valójában izgalmasnak hangzik, de nem mindig működik úgy, ahogy elvárnád.

Vegyünk például egy stealth-shmup kombinációt. Na, mit kapsz? Egy katonai komplexumot, amiben szép lassan sétálgatsz és közben fel-alá scrollozó gépekkel kell harcolnod, amik mintha egy másik játékból pattantak volna elő. Ha te is az a típus vagy, aki imádja a Metal Gear-t, akkor biztos jól fogsz szórakozni, de készülj fel arra, hogy a “keverék” nem mindig hozza a kívánt hatást. Nem minden műfaj találkozik simán.

A gubancok: Mikor törik meg?

Sajnos, ahogy belemerülsz a dologba, egyre inkább úgy érzed, hogy valami nem stimmel. Az elképzelt varázslat hamar lefoszlik, amikor a játékmenet valóban egy összevissza procedurálisan generált pokollá válik. A játék elején izgalmasnak tűnhet a különböző műfajok keverése, de gyorsan kiderül, hogy nem mindegyik illik össze igazán. A különböző játékelemek egyszerűen nem harmonizálnak, és a játékmechanika nehezen találja meg a megfelelő egyensúlyt.

A legnagyobb csalódás, hogy az egész koncepció, bár elsőre újnak tűnik, gyorsan felőrli magát. Az egyes pályák unalmasak, a karakterek sem hoznak semmi újat, és az összes procedurálisan generált hibát is hozzáadhatjuk a listához. Ne feledjük, hogy egy-egy műfaj klasszikusai - legyen szó akár Mario-ról, akár a Zelda világáról - minden egyes elemet úgy építettek meg, hogy az tökéletesen működjön együtt, nem pedig ilyen összevissza szövevényben, mint amit a SuperMash próbál elérni.

A grafika: Szép, de elég csak ennyi?

A grafikai megjelenítés nem rossz, igazából az egész világ nem néz ki rosszul, és a karakterek is rendben vannak. Azonban amikor a játékmenet nem adja meg azt a flow-t, amit szeretnél, akkor a szemrevaló pixelart nem sokat segít. A zenék és a hangok szintén passzolnak, de sajnos, ha a játékmenet nem elég érdekes, akkor minden egyéb háttérbe szorul.

Zárás: A nagy kérdés

A SuperMash alapvetően kísérletezgetés a videojátékok határain belül, és bár a keverés ötlete fantasztikus, a végeredmény egyszerűen nem hozza azt a megváltó élményt, amit vártunk volna. A procedurálisan generált játékoknak lehet helye, de amikor egy játék alapvető játékmenetét az ilyen technika határozza meg, akkor az élmény könnyen széteshet. Ha szereted a kreatív ötleteket, akkor mindenképpen próbáld ki, de ne várj tőle túl sokat – ez inkább egy eldobható szórakozás, semmint valami, amit hónapokig el akarsz majd mélyíteni.