Indiecalypse

Ha valaha azt hitted volna, hogy egy játékba belesűrítheted a videojáték-ipar legnagyobb kliséit, az indies játékokat, a középszerű poénokat és pár megbotránkoztató poént, hogy mindezt egy nagy adag unalommal fűszerezzük, akkor hát... az Indiecalypse pont ezt próbálja meg elérni. De vajon sikerül neki? Ha úgy érzed, hogy a videojátékok lehetőséget adnak arra, hogy igazi poénokkal és eredeti ötletekkel állj elő, akkor ezt ne vedd meg.

Játékmenet – A paródia, ami szinte semmit sem csinál jól

Indiecalypse egyik legnagyobb problémája, hogy igazi paródiák helyett csak gyenge utánzatokat hoz. A játékot minijátékok sora alkotja, amelyek próbálnak megidézni klasszikusokat, mint a Enter The Gungeon, Super Punch-Out!! és Papers, Please. Na de ahelyett, hogy valódi szórakozást nyújtanának, inkább azok olcsó klónjai, amiket régen a Flash játékok világában láthattunk. A minijátékok gyakran csak rossz irányítást, idegesítő mozgást és gyorsan elavuló mechanikákat kínálnak, miközben egy-egy játék részlet sem képes igazán élvezetes élményt nyújtani.

A legnagyobb csalódás talán a Bit Trip-szerű auto runner, amitől szinte bárki a haját tépné. A frame rate lassúsága miatt nem tudtam normálisan reagálni a játékmenetre, így igazán nehéz volt teljesíteni. Mindez ráadásul a nem létező útmutatóval és elcsúszott mozgással párosul, amitől az egész élmény frusztrálóbb lett, mint egy felrobbanó generátor.

A minijátékok inkább bosszantanak, mint szórakoztatnak, és még a kedvenc játékok paródiái sem tudják felvillanyozni a hangulatot.

A humor – Mintha az egyik srác egy rossz stand-upot próbált volna elmondani

A játék egyik alapvető része a humor, és itt jön be a legnagyobb probléma. Ha szereted a vulgáris, már-már iskolás poénokat, ahol minden második mondat egy káromkodás vagy öncélú mocskolódás, akkor ezt a játékot biztosan imádni fogod. De ha azt várod, hogy egy igazi szellemes, értelmes humort kapj, akkor jobb, ha nem is próbálkozol. Az egész játék tele van kínos, olcsó trágárságokkal, és bár egy-egy poén talán elérheti a célját, a legtöbb inkább fárasztó, mint vicces.

Ráadásul a játéknak nincs valódi üzenete a videojáték iparról sem. Az egész csak arról szól, hogy kritizálja a nagy indie címeket és az ipart, de igazából semmi újat nem mond. Ha valaki próbált már szórakoztatni a "videójátékok túl komolyak, és mi most csinálunk valamit másként"-témával, akkor ezt a játékot pontosan ismeri. Sajnos a nagy szórakoztatás és a mélyebb mondanivaló helyett inkább csak egy lufi, ami hamar kidurran.

A humor inkább elavult, mint friss, és a "rákattantunk az indies világra" szellemét egy gyors poénkörbe csomagolják, ami egy idő után inkább unalmassá válik.

Technikai gondok – Mikor a játék nem tudja, hogy mit akar

A játék számos technikai problémával küzd, a legnagyobb hátrány pedig a rossz auto-save rendszer, ami minden alkalommal elveszíti a legutóbbi előrehaladásunkat. És akkor ott van a betöltési idő, ami egy kicsit túl hosszú, ha figyelembe vesszük, hogy a játék nem egy hatalmas világot kínál, csak egy-két minijátékot. Sőt, néha még a képernyőn való navigálás is olyan érzés, mintha egy elavult Flash játékkal dolgoznál. A játékmenet minősége és a rossz technikai alapok miatt az egész játékélmény inkább bosszantó, mint szórakoztató.

Az auto-save és a betöltési idő problémái csak tovább rontanak az élményen, és olyan érzést keltenek, mintha egy feledésbe merült fejlesztésről lenne szó.