Mercenaries Blaze: Dawn Of The Twin Dragons

Mi az, amit hoz a játék?

A történet nem éppen a világmegváltó epikus kalandok világába repít, de legalább próbál valami érdekeset csinálni. A játék a háborúktól sújtott Euros királyságában játszódik, ahol mi, mint Lester, egy nemesi család tagja, a menekültek elfogásáért felelős szabadúszókat irányítjuk. A sztori szép lassan, apránként kezd el kibontakozni, és bár a történetben találunk néhány meglepőt – például a rasszizmusról és xenofóbiáról szóló, egyébként elég szokatlan témákat is – a dialógusok némelyik része keményen klisés és elég fapados. Mégis, valahogy összejön, hogy a sztori nem csupán kliséhalmazként hat, hanem próbál egy kicsit többet mondani a játékról, mint a tipikus politikai csatározások.

A játék viszonylag hamar beáll abba a sablonba, amit a taktikai RPG-k minden rajongója már jól ismer: sorban állsz, várod a következő kört, és próbálsz a saját karaktereid fejlődésére koncentrálni. A hősöknek alap támadásaik és különféle képességeik vannak, amik a karakterek szintlépésével egyre erősebbé válnak. Ami viszont igazán elmondható, hogy nem érdemes túlságosan mélyebbre ásni, mert itt nem találsz olyan rendszereket, amelyek valóban érdekes módon építenék fel a játékélményt.

Játékmenet – Igazi „vanília”

A játékmenet egy tipikus taktikai RPG – és most, mikor azt mondom, hogy „tipikus”, akkor értsétek úgy, hogy az a fajta, amire egy-egy Final Fantasy Tactics vagy Fire Emblem után rájössz, hogy valami sokkal több kellene. A pályák nem túl bonyolultak, a harcok működnek, de a legtöbb esetben semmi olyan nincs, ami igazán meglepne. Az egész úgy érződik, mint egy tisztes munka, amiben nem kockáztattak túl sokat, és valószínűleg elfelejtjük, miután végigjátszottuk. Semmi igazán különleges, semmi, ami kiemelkedne a zsánerből.

És hogy miért nehéz teljes szívből lelkesedni érte? Mert miközben élvezettel lehet benne nyomulni, hamar rájössz, hogy a játékmenet nem próbál semmi újat mondani, inkább csak a régi jól bevált kliséket hozza. A harcok egyre nehezebbé válnak, és persze meg kell küzdened a különböző karakterosztályokkal, de ez nem lesz olyan izgalmas, mint mondjuk a Disgaea vagy a Fire Emblem nehezebb pillanatai. Az egész annyira... rendben van. De semmi extra.

Milyen a vizuális világ?

Ha a Mercenaries Blaze: Dawn of the Twin Dragons vizuális megjelenésére gondolok, akkor egyszerűen nincsenek szavak. A karakterportrék remekül kidolgozottak, de az egész világ sötét és szürke árnyalatokban úszik, ami gyorsan elvezeti a figyelmet a játékmenetről. Nincs semmi, ami megállítaná a pillantásodat, vagy arra késztetne, hogy leülj és megnézd a látványt, mint mondjuk a Fire Emblem: Three Houses gyönyörű karaktermodellei. Itt inkább csak a játékot akarod pörgetni, mert nincsenek olyan látványos részek, amelyek igazán lekötnének.

Van valami, ami igazán különleges?

A válasz erre: nem igazán. A Mercenaries Blaze: Dawn of the Twin Dragons nem egy rossz játék, sőt, a történet érdekes, és a játékmenet is teljesen vállalható. Az egész azonban sajnos nem lépi túl az „oké” szintjét. Ha nem vagy nagyon igényes, és csak egy egyszerű taktikai RPG-re vágysz, akkor ez a játék tökéletesen megfelel. De ha már belefutottál olyan címekbe, mint a Fire Emblem: Awakening vagy a Disgaea, akkor valószínűleg csalódni fogsz, mert ez nem nyújt annyit, amennyit egy hasonló játék ma már adhat.