Lawnmower Game: Racing

Játékmenet: Tényleg fűnyírókkal versenyzel?

Ha már az alapkoncepció sem tűnik különösebben vonzónak, akkor ne csodálkozz, hogy az egész játékmenet sem éppen az új kedvencem lesz. A Lawnmower Game: Racing igazi "csodája", hogy képes volt rálépni a "miért?" kérdésre anélkül, hogy bármi érdemi választ adott volna. A pályák amolyan olcsó másolatai azoknak a régi szép időknek, amikor valaki felhúzott egy fűnyírót és nekiindult versenyezni – igaz, a fűnyírók itt valamiért még csak nem is nyírják le a füvet, ahogy az elvárható lenne.

A pályák pofonegyszerűek, sokuk csak egy-egy egyenes szakasz, néhány másodperc alatt teljesíthető, de az igazi fájdalom a kontrollokban rejlik. A járművek kezelése olyan, mintha a fűnyírót egy viharos tenger közepén próbálnád irányítani. Néhány pillanatban mintha teljesen elrontanák a kormányzást, és csak egy kis akadályon való átütés után képesek irányba állni. Az AI olyan, mintha csak arra lenne programozva, hogy elakadjon, és ha már nem az ütközésektől, akkor a minimális sebességtől frusztrálódj.

Pályák és járművek: A látvány nem segít

A pályák, amiken versenyzel, nemcsak hogy unalmasak, de még a látvány is fájdalmasan egyszerű. Képzeld el a leggyengébb, legunalmasabb retro játékmotorokat, és akkor körülbelül ezt kapod. A pályák többsége csupán egy sima zöld alapszín, és egy-egy játékmenet után már nem is akarsz többet látni belőlük. Az autók (vagy inkább fűnyírók) kezelése egy csúf tréfa – nincs igazi különbség közöttük, és amíg egy-egy versenyen néhány pillanatra még elhittem, hogy sikerül irányítani őket, gyorsan rájöttem, hogy az egész egy nagy, szórakoztató csalódás.

A járművek különlegesebbek is lehettek volna, de csak néhány különböző típus közül lehet választani: egy alap fűnyíró, egy kicsit nagyobb, egy kézi hajtású modell és egy utolsó, teljesen indokoltan nem is fűnyíró típusú jármű, hanem egy seprőgép. Hát, így kell szórakoztató versenyt csinálni, ugye?

A zene, a hangulat és az irónia: Miért próbálták ezt viccesnek?

A játék próbálja meg eladni magát azzal, hogy egy abszurd ötletet viccesnek tálal. Ez nem működik. A zene nem vészes, de egy olyan játékban, ami ennyire erőltetett, nem is tud kiemelkedni. Az egész játék hangulata inkább csak fárasztó, mint vicces, és az a fajta szatíra, ami a viccnek szánt részeket illeti, nem üt úgy, ahogy kellene. Ami jó lenne, ha ironikus módon szórakoztatna, az csak egy unalmas rutin, ami csak azt eredményezi, hogy nem tudod eldönteni, hogy inkább sírni vagy nevetni kéne-e.

A végső szó: Ne pazarold rá az időd

Összességében, ha a Lawnmower Game: Racing valami vicces kísérlet lett volna, ami szórakoztat, akkor talán egy könnyed esti szórakozásnak elment volna. De a valóságban mindössze egy borzalmasan unalmas, frusztráló élmény, ami csak ideig-óráig hozza el azt a "bűnös élvezetet", amit keresel. A járművek irányítása, az unalmas pályák, a gyenge AI és a teljesen értelmetlen mechanika olyan szintre rontják el a játékélményt, amit még iróniával sem lehet igazán megmenteni. Ez az a fajta játék, amit ha megvettél, valószínűleg egyből elfelejtesz.