Harvest Moon: One World

Bevezetés

Szóval, mit is várhatunk egy olyan játéktól, ami a Harvest Moon nevet viseli, de a sorozat valódi gyökereihez semmi köze nincs? A válasz egyszerű: egy nyúlfarknyi történetet, unalmas küldetéseket és a lassú, monoton farmolás minden fájdalmát. Az egész játéknak van egy olyan érzése, mintha egy mobiljátékról lenne szó, amit csak azért szántak konzolra, hogy egy kicsit pénzt keressenek rajta. A falusi élet varázsa? Elfelejtheted. Mindez nem több, mint egy elnagyolt másolat.

A játékmenet

A Harvest Moon: One World szíve az lenne, hogy mi, a játékosok, egy vidéki életet építünk fel, de valójában a fetch questek (húzd le a napi feladatokat) uralják az egész játékot. A falusiak folyamatosan küldözgetnek neked leveleket, hogy "hozzál nekem 6 csicseriborsót" vagy "ne felejts el 18 margarétát", miközben neked kell megteremteni mindent, amit kérnek. És itt jön a legnagyobb szívás: a magokat nem a boltban veheted, hanem Harvest Wisps, azaz kis kék fénypontok, amelyek naponta ugyanott jelennek meg. Ha szeretnél többet, akkor minden nap vissza kell menned ugyanoda. Igen, jól olvastad, a játéknak sikerült még a vásárlást is unalmassá tenni.

A világ elég üres, és a boltok szinte teljesen haszontalanok. Elvileg tudnának értékes dolgokat árulni, de helyette csak állateledelt és kis fácskákat találsz. A pénzkeresés egy igazi kihívás, mert bár a terményeket el tudod adni, minden küldetéshez legalább 8 darabot kérnek belőlük, így gyakorlatilag nem fogsz tudni érdemben fejlődni, ha nem a magok keresgélésére szánod az idődet.

A farmolásról

És most jöjjön az, amire mindenki kíváncsi: a farmolás. Nos, mit is mondhatnék, hát... nem éppen egy Stardew Valley szintű élmény. Az egész mechanika olyan érzést kelt, mintha a farmod egy hatalmas puzzle lenne, amit idővel egyre jobban utálnál összerakni. A farmod egyes területei előre meghatározottak, amit az Expando-Farm segítségével bővíthetsz. Ez akár még jól is hangozhatna, de a gyakorlatban az egész csak üres járkálás a világban, ahol minden egyes napot egy újabb unalmas farmgondozás követ. A veteményeskedés különösen csalódást keltő, mivel egyes növények csak specifikus területeken, például vulkán tetején nőnek. És miért? Mert ezt így akarták. Szórakoztató? Dehogy.

A magok gyűjtögetése a legnagyobb probléma. Az, hogy minden egyes növényt külön helyre kell ültetni, és a farmok között ugrálva kell gondozni őket, kifejezetten időrabló. És nem is beszélve arról, hogy az állatok és azok termékei (tej, tojás, gyapjú) teljesen unalmasak, mivel minden állat ugyanazt a minőséget hozza, bármit is csinálj vele. Igazából az egyetlen dolog, amit az állatokkal csinálni tudsz, hogy rendszeresen megnyúzd őket, hogy tejet szerezzenek. Kihívás? Nem igazán.

NPC-k és világépítés

A játéknak van egy maroknyi karaktere, akikkel kommunikálhatsz, és bizonyos esetekben még randira is hívhatod őket. De miközben próbálod kitalálni, hogy ki is az a "Barátságos Ember", aki három tojást kér tőled, már nem érzed túl nagy motivációnak a keresgélést. Az NPC-k nemcsak, hogy jellegtelenek, de nagyon sokuk csak annyit mond, hogy "Hozz nekem 5 retek!" és kész. Nincs dinamika, nincs valódi kapcsolódás, csak a monoton ismétlés.