Hellpoint

Bevezetés

Az Overpass és a Bloodborne rajongók, figyelem! A Hellpoint egy olyan játék, amely próbál visszahozni mindent, amit az ikonikus Soulslike műfajban imádunk, miközben a sci-fi világot ötvözi egy olyan hátborzongató atmoszférával, ami bár nem teljesen egyedi, de mindenképp üdítő. Az alapötlet, a helyszín és a történet is mind egy-egy erős pont lehetne – ha nem lenne egy komoly műszaki probléma, amely mindent elront.

Játékmenet – Elméletben minden jól hangzik

A Hellpoint alapvetően azt kínálja, amit a Soulslike rajongók imádnak: precíz harcot, felfedezést és egy elhagyatott világot, ahol minden sarkon ott leselkednek a veszélyek. A harcrendszer nem hoz semmi újat, de azt, amit csinál, jól csinálja: könnyen tanulható, de kemény, ha túl magabiztos vagy. A fegyverek, mint a lövegek és a különféle közelharci eszközök, mind megtalálhatók, és a fejlődés közben újabb és újabb trükköket tanulhatsz, miközben az erőforrásokat – Axionokat – gyűjtöd.

Egyik figyelemre méltó újítás a Hellpoint-ban, hogy a harcok során nem a klasszikus módon pihenheted ki a sebzéseket, hanem azokat a megszerzett energiával töltheted fel, ha sikeresen sebzel. Ez egy érdekes csavar a műfajban, de valahol sajnos elveszíti az élvezetét, amikor nem érzed igazán, hogy kontrollálod a harcokat, mivel a Switch port nem képes megfelelően biztosítani azt az élményt, amit a gépigényesebb platformokon tapasztaltunk.

A világ – Csodálatosan borongós, de elveszett

A Hellpoint űrállomása, az Irid Novo, egy igazi hangulatos, elhagyatott labirintus, amit szívesen felfedeztem volna. A világ lenyűgöző, sötét, minden szögből kísérteties és rejtélyes. Az atmoszféra ott van, és érezni a Dead Space szellemét, de itt is problémákba ütközik a játék. A grafikai minőség csökkentése miatt a látvány nem olyan részletes, mint amit vártam. Az ellenségek mozgása homályos, és mivel a felbontás nem támogatja az éles megjelenítést, sokszor nehéz megkülönböztetni őket, ami kifejezetten frusztrálóvá válhat, amikor harcolsz.

Mindez pedig egy folyamatos technikai problémát jelent, ami a játék alapvető élményét elrontja. Az, hogy az űrállomás annyira összetett, hogy több órás felfedezés után is bőven találsz titkokat, remek ötlet, de ha a látvány nem képes segíteni ebben, az élmény hamar elveszíti a varázsát.

Technikai problémák – Amik megölik a hangulatot

Az egyik legnagyobb gond a Hellpoint Switch verziójával a teljesítmény. A grafikai minőség csökkentése és a frame rate folyamatos akadozása miatt a harcok zökkenőmentesen, élvezettel nem futnak. A framerate lassan romlik, és a képernyőn egyre több ellenséggel találkozva az irányítás is elmosódik, ami a küzdelmeket kifejezetten zűrzavarrá teszi. A boss harcok különösen idegtépőek: miközben egy hatalmas szörnnyel küzdesz, az irányítás és a grafikai hiba csak rontja az élményt. A kamera időnként teljes káoszba fullad, és az egész harc egy kínszenvedéssé válik, főleg, ha a játék egyre inkább megszakad.

A hosszú töltési idők és a folyamatos összeomlások tovább rontják a helyzetet, és bár maga a játékmenet jól meg van tervezve, technikai szempontból a Hellpoint Switch verziója mindent elront. Az élmény a grafikai hibák és a kontroll problémák miatt szinte elviselhetetlenné válik, és ha valaha is próbáltál már idegesítő, szaggató játékot játszani, akkor tudod, hogy miért.

Zárás – Miért lehetett volna jobb

A Hellpoint valószínűleg egy nagyszerű sci-fi Soulslike lenne, ha a Switch port nem hozott volna annyi problémát. A játék szórakoztató, a világ sötét hangulata és a harcrendszer érdekes, de a technikai hibák elrontják az élményt. Ha nem lenne ennyi gond a Switch verzióval, akkor minden bizonnyal egy ajánlott cím lenne, de így csak azoknak ajánlom, akik meg mernek küzdeni a folyamatos technikai problémákkal.