Warhammer Quest 2: The End Times

A dungeonok és a hőseink

A Warhammer Quest 2 a klasszikus dungeon crawler műfaját ötvözi a Warhammer világával, de olyan módon, hogy a végletekig kihasználja a fantasy világ zűrzavaros hangulatát. A történet és a karakterek a Warhammer világának ikonikus szereplőit hozzák elénk, és bár a történet nem mélyül el különösebben, a szoros taktikai csaták és a lootolás az, ami igazán leköt minket. A játék elején a csapatunk egy egyszerű emberi kapitánnyal és egy sötét elf varázslónővel kezd, de idővel több mint 12 hősosztály válik elérhetővé – és ez mind szép, meg érdekes, de valahogy túl sok időbe telik, hogy elérjük a kedvenc karakterünket, így az elején kicsit unalmas a grind.

A harcok egyszerűek, toronyból nézve, és felváltva történnek. Minden karakternek megvan a saját statisztikája, ami befolyásolja, hogy miként támadhat, varázsolhat és mozgathat. A legfontosabb taktikai döntés, hogy melyik ellenfelet támadjuk, hiszen a különböző fajok és szörnyek más-más ellenállással bírnak. A dungeonok átvágása alapvetően ugyanaz a menet minden alkalommal: öld meg az ellenfeleket, lootolj, fejlődj, aztán mehetsz a következő kihívásra. De miért is olyan fontos, hogy mindezt valami érdekes új dologgal dobjuk fel?

Az ismétlődő grind

A játék egyik legnagyobb problémája sajnos az, hogy a dungeonok hajlamosak egyre inkább ugyanolyanná válni. A nagy változatosság ellenére a küldetések ismétlése unalmassá válhat, különösen, ha már kiismered a legjobb taktikát, ami általában a "gyere be a szobába, állj a háttérbe, és kezdj el mindent lelőni". A játék világát egyértelműen az XP-farmolás és a loot rendszer uralja, de miután az ember felfedezi a legjobb módszereket, a kihívás varázsa elveszik. Ha egyszer rájössz, hogyan könnyedén kiaknázd a rendszert, akkor a játék már nem kínál annyi friss élményt.

Ez egy kicsit olyan, mint amikor az ember a kedvenc régi Zelda-ját játsza, és rájön, hogy csak akkor lesz izgalmas, ha nehezen megszerezhető titkokat keres. Azonban itt a titkok túl könnyen elérhetők, a kihívás egyszerűen nem elég meglepő ahhoz, hogy hosszú távon érdekes maradjon.

A látvány és a kamerakezelés

A játék egyik legszembetűnőbb pozitívuma a dinamikus kamera. A korábbi változathoz képest ez valóban jelentős előrelépés, mivel képesek vagyunk a karakterek pozícióját tökéletesen átlátni, és könnyedén megszervezhetjük a taktikát. A látvány is bámulatos, a karaktermodellek részletgazdagok, és a harc közben minden egyes mozdulat a helyén van. Az alapjátékon kívül a különféle hősök és fejlődési lehetőségek remekül hozzák a Warhammer érzést, még ha az egyes taktikai döntések nem mindig érződnek annyira kiemelkedőnek.

Az újabb frissítések: Még mindig nem tökéletes

A Warhammer Quest 2 Switch-es verziója nemcsak egy sima port, hanem a fejlesztők már két évnyi frissítést és tartalom bővítést adtak hozzá. Az új hősök, az egyre finomított statisztikák, és a már említett dinamikus kamera mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy az élmény frissebb legyen, de valójában az ismétlésen kívül nem sok újat kapunk. A fejlesztők egyébként rengeteg szempontból javították a játék teljesítményét, de a legnagyobb gond a túl könnyen kihasználható rendszerek maradtak, amelyek egy idő után unalmassá válhatnak.