A **Valkyria Chronicles 4** valószínűleg egy kicsit túl van áradozva, de nem véletlenül. Miután a sorozat egyes részei nem éppen felhőtlen sikert arattak, a Sega most visszatért az alapokhoz, és igyekezett megmutatni, miért is szerettük annyira az első játékot. A történet, a karakterek és a stratégiai játékmenet kombinációja olyan élményt nyújt, ami miatt simán elfelejted az előző próbálkozásokat.

Valkyria Chronicles 4
VÉGSŐ_ÍTÉLET
Nagyszerű
A Valkyria Chronicles 4 valószínűleg egy kicsit túl van áradozva, de nem véletlenül. Miután a sorozat egyes részei nem éppen felhőtlen sikert arattak, a Sega most visszatért az alapokhoz, és igyekezett megmutatni, miért is szerettük annyira az első játékot. A történet, a karakterek és a stratégiai játékmenet kombinációja olyan élményt nyújt, ami miatt simán elfelejted az előző próbálkozásokat.
Történet és karakterek
A sztori a két háborúzó nagyhatalom, az Atlantic Federation és az Eastern Imperial Alliance között zajlik, és a rágna nevű alapanyag körüli küzdelmet követhetjük. Az alaphelyzet nem új, de amit a játék a karakterekkel és azok személyiségével művel, az figyelemre méltó. Claude, a csapat vezetője és az egész történet lelke, mellett olyan karakterek is kiemelkednek, mint Raz, aki szikár és impulzív, vagy Kai, aki hidegfejű mesterlövész. Az egész csapaton érződik, hogy a Sega nem elégedett meg a sablonos anime figurákkal, és igyekezett háromdimenziós személyiségeket alkotni. Ráadásul nemcsak a főhősök kapnak elég időt a vásznon, hanem a mellékszereplők is – elég egy-egy fontosabb jelenet, hogy érdekessé váljanak.
A háború, mint téma, nem maradhat semleges. Nyíltan ábrázolja a háborús veszteségeket és azok hatását, de mégsem megy túl az olyan filmek szintjén, mint a Saving Private Ryan, ahol az ember néha már az életét is elfelejti, hogy nézze. Itt azért megmarad a remény, amit a karakterek közötti viccelődős pillanatok és az optimizmus hoznak vissza, amikor a dolgok kezdtek komorabbra fordulni.
Játékmenet
A játékmenet nem túl bonyolult, de ügyesen kombinálja a harmadik személyű lövöldözős és a taktikázós elemeket. A pályák térképei előtt állsz, látod az ellenséget, a pályán lévő akadályokat, és megkapod a megfelelő pontokat a csapattagok irányításához. A harc dinamikája nem teljesen hagyományos, mivel az akciógombok mellett mozgási távolságot is kell mérlegelni, ami plusz kihívást ad a játéknak. A mesterlövészkedés vagy a gránátdobálás mind kéz a kézben jár a saját reakcióiddal.
A játékban van egy érdekes "soft weapon triangle" mechanizmus, amit a Fire Emblem rajongói már jól ismerhetnek: a gyalogsági egységek elbánnak a járművekkel, a tankok viszont elpusztítják a gyalogságot. A megfelelő egységek kiválasztása kulcsfontosságú, és ha valakit eltalálnak és nem segítesz neki három körön belül, akkor örökre elbúcsúzhatsz tőle – persze, nem olyan brutálisan, mint egy Fire Emblem permadeath helyzetben, de azért nem árt figyelni.
Progreszszió és karakterek
A karakterek nem kapnak tapasztalati pontokat minden egyes ellenség legyőzése után, helyette a csata végén számolják ki a teljesítményedet, és ezt szétosztják a különböző egységek között. A csapatok szintlépése nem egy-egy karakterhez kötődik, hanem az egész osztályhoz. Ez egy okos megoldás, mert nem kell megválni a karakterektől, ha épp nem a kedvenc csapattagodat viszed, és segít elkerülni azt a problémát, hogy minden új csatában a megszokott hősöket pakolgatod.
A "Potentials" (specializált képességek) is érdekesebbé teszik az egységeket, hiszen a különböző karakterek egyedi hátrányokkal vagy előnyökkel rendelkeznek, ami kifejezetten izgalmas taktikai lehetőségeket ad.
Kép és zene
A játék vizuálisan szép, különösen a Nintendo Switch kézikonzolon, és a kézzel festett stílus kifejezetten jól sikerült. A karakterek arca körüli finom árnyékolás, a "BOOM!" feliratok, mikor egy jól irányzott lövés eltalál valamit – mindezek hozzák a játék egyedi hangulatát. A zene nem egy megunhatatlan klasszikus, de azért szépen aláfesti a háborús jeleneteket, különösen a katonai dobok és a harcos témák adják a lüktetést.
Replayability
A játék viszont bőséges tartalommal rendelkezik. A 30-40 órás kampány mellett több mellékküldetés is akad, és a csaták mellett egyéni karakterek történetei is kibővítik a világot. Ha az ember mindent ki akar hozni belőle, akkor érdemes minden egyes csatát újranézni, hogy megnyerje az "A" rangot, és még azokat az egységeket is próbálgatni, akiket nem annyira használt.
Összegzés
Bár a tempó és a menük kezelése lehet, hogy egyeseknek fárasztó lesz, a Valkyria Chronicles 4 egy erős játékélményt ad a stratégiai műfaj kedvelőinek. Az okosan felépített harc, a jól kidolgozott karakterek és a rengeteg testreszabási lehetőség igazi vonzerőt jelentenek. Ha valaki nem ismeri a sorozatot, ideális belépő, mert végre valami jó is jön a sorozatba, és ezt nem csak a fanatikusok fogják értékelni. Azonban ne várj tőle könnyed szórakozást: a mélyebb taktikai és menümenedzsment elég időigényes lehet, így nem árt felkészülni a kihívásokra. Az biztos, hogy ha a régi stratégiákat szeretted, itt sok szeretnivaló van.






























