Capes

Ez a cím egyértelműen azokra az emberekre összpontosít, akik szeretnék a szuperhősök világát kombinálni a taktikai harcokkal, de anélkül, hogy egy újabb "XCOM klónra" lenne szükségük. A szuperhősök nemcsak páncélt öltenek, hanem egy igazi stratégiai feladat elé is állítanak minket. De vajon mennyire tudja megugrani a műfajt? Nos, elmondom.

A Játékmenet: Taktikázás és Szuperképességek

A Capes története egy olyan világban játszódik, ahol a szuperhősök már nem divatosak, hanem illegálisak. Itt az átlagos ember helyett egy titkos szuperhős csapat próbálja megváltani King City-t a mindenható "Cégtől", ami a társadalom minden aspektusát irányítja. A játék kicsit olyan, mint ha a The Boys és a Watchmen összefonódna az XCOM 2-vel – igaz, nem annyira brutálisan komolyan véve, de elég erős ahhoz, hogy érdemes legyen vele foglalkozni.

A játékmenet alapvetően egy körökre osztott taktikai harcrendszerre épít, ahol minden hősnek különleges képességei vannak. A harc során nincs szerencsejáték: minden támadás pontosan kiszámítható, és minden hős szerepe pontosan meghatározott. Az, hogy hogyan használjuk a képességeket, dönti el a csatát, és a taktikázás az, ami igazán izgalmassá teszi a játékot. Szerencsére a csapatunk tagjai nem csak szuperhősök, hanem egy igazi csapatot alkotnak, ami működik is – a Team Up támadások például igazán jól beleillenek ebbe a szuperhős-dinamikába.

A Történet: Szuperhősök, De Nem A Szokásos Módon

A történet nem igazán hoz semmi forradalmit, de nem is próbálkozik túlzottan túlbonyolítani a dolgokat. A sztori egyszerű és szórakoztató, és a karakterek nemcsak hogy szerethetőek, de a világ, amiben élnek, elég érdekes ahhoz, hogy lekösse az embert. Ami viszont igazán tetszett, az a kiszámíthatóság, ami ellenére megadja a szükséges impulzust. Bár egyes fordulatok már az elején egyértelműek, mégis képesek maradni a történetben anélkül, hogy mindent elárulnának. A humoros és könnyedebb pillanatok is szép egyensúlyt adnak az egész játék hangulatának, ami nem engedi, hogy túlságosan elnehezüljön a játék élménye.

A Grafika: Régi, De Még Működik

A grafika kissé elavult, és az animációk sem valami lenyűgözőek. A karakterek a 2D-s játék világában mozognak, és ugyan egyes helyeken elég bájosak, az animációk kicsit darabosak, ami különösen akkor válik zavaróvá, amikor a harc közben kell helyezkednünk. Azért nem minden elveszett, hiszen a háttér és az összkép még mindig hangulatos. Azért a játék nem nyújt valami lélegzetelállító látványt, de cserébe a hangulat és az egyedi karakterdizájnok azért viszik a prímet.

A Harcrendszer: Taktikai Mélység

A harcok valóban a Capes legszórakoztatóbb részei. Minden egyes hősnek megvannak a saját képességei, és a csata kulcsa, hogy ezeket hogyan kombináljuk a megfelelő taktikai elhelyezéssel. A harcok nem csupán a puszta támadásokra építenek, hanem a különböző szuperképességek szinergiájára. A "Team Up" támadások egy igazi szórakoztató és stratégiai réteget adnak hozzá, mivel nemcsak a támadók pozicionálása fontos, hanem a csapattársak helyezkedése is. Az, hogy egy tank, mint Facet, közel megy a többiekhez, és ő megnöveli az ő támadásaikat, például hatalmas előnyt jelenthet, és rengeteg izgalmas taktikai döntést ad.

A játéknak van egy kicsit „puzzle”-szerű érzése, ami nekem különösen tetszett. Mivel nincs szerencseeleme a harcokban, mindig van egy meghatározott módja annak, hogy miként győzd le az ellenfeleidet, így minden egyes pályán a saját döntéseid meghatározzák a sikeredet. Ugyan van egy nehézségi görbe a játék elején, de ha figyelsz a taktikai részletekre, akkor minden helyzetet meg lehet oldani.