Vaccine

Bevezetés

A Vaccine egy tipikus ’90-es évekbeli túlélő-horror tisztelgés, és ha nem vagy oda a régi, fix kamera és tank-irányítás világáért, akkor már az első pillanatokban el fogsz esni a gépen. Az alap sztori egyébként nem bonyolult: két karakter, Manuel és Rita, egy fertőzéses járványban próbálják megtalálni a megoldást a "Shredder szindrómára". Aztán persze minden elromlik, hiszen a barátodat megint megfertőzik, és a feladatod az, hogy egy meghatározott idő alatt megtaláld a gyógymódot, mielőtt mindenki elpusztul. Ami igazán érdekes, az a 30 perces időlimit, ami folyamatosan pörög – minden sikerrel az idő egyre kevesebb lesz, és a feszültség emelkedik. De vajon tényleg minden, amit elvárhatunk a Vaccine-tól, megfelel annak, amit a régi túlélő-horrorok képviseltek?

Játékmenet és élmény

A játékmenet alapja a túlélés és az időnyomásos feszültség. A környezet minden futásnál procedurálisan generálódik, így nincs két egyforma végigjátszás, és mindig újabb és újabb kihívásokkal találkozunk. Az ötlet friss és szórakoztató, de sajnos a valóság az, hogy a játék szerencsére vagy szerencsétlenségére túl sokat bízik a véletlenre. A felfedezés során időnként szerencsés vagy, és találsz fegyvereket, de máskor többször is nekifutva találod magad egy újabb üres szobában, amelynek tartalmát nem tudod előre.

A tank-irányítás és a fix kamera nem mindenki számára vonzó. Egyeseknek nosztalgikus érzést adhat, ha már régóta nem találkoztak ezzel a stílussal, de ha nem vagy hozzászokva, akkor elég gyorsan elveszítheted a türelmed. A kameraállások nem segítik a mozgást, és sokszor elég zűrös irányítani a karaktereket a nehezen átlátható környezetben. A régi klasszikusokban ezt a kényelmetlenséget szeretjük, mert hozzátartozik a kihíváshoz, de itt sajnos mégis inkább frusztrációként hat.

A puzzle-ök nem különösebben kiemelkedők, de az időnyomás miatt minden egyes döntésünk komoly hatással van arra, hogy mi történik a következő pillanatban. Azonban, ha nem figyelsz eléggé, könnyen belezuhanhatsz egy olyan helyzetbe, ahol a játék valódi nehézségei jönnek elő: a tárgyakat akkor tudod csak megszerezni, amikor már szükséged van rájuk, de mivel a környezet mindig változik, nem biztos, hogy tudod, merre menj.

Vizuális és hangzásbeli élmény

A Vaccine grafikája a klasszikus blocky stílust idézi, ami akár nosztalgikus is lehet, de őszintén szólva, a játék nem éri el azt a szintet, amit egyes más régi játékok hoztak. A textúrák egyszerűek és nem túl részletesek, a világ egyfajta szürke, éles vonalakkal rendelkező látványvilágot ad, ami nem annyira segíti a belemerülést. Részben az a szándék, hogy a klasszikus, régi játékok világát hozzák vissza, de a nagy képernyőn ez a megoldás már nem feltétlenül vonzó. Handheld módban viszont szórakoztatóbb, és a grafikai hibák nem annyira érezhetők.

A zene viszont remek. A Peter McConnell által szerzett dalok tökéletesen hozzák a hangulatot, feszültséget generálnak és mindig a helyén vannak. A zene fokozatosan építi fel a drámát, és igyekszik mindig fenntartani a feszültséget. Ez segít abban, hogy a játék idegesítő nehézségei ellenére is képes legyen lekötni minket.

Értékelés: 5 / 10 - Közepes