Amikor először találkoztam a *Umihara Kawase* sorozattal, nem gondoltam volna, hogy ennyire kitartóan fognak folytatódni. Az egyedi horgászbottal való harc és a fizikai alapú mechanika valahogy mindig különlegesnek tűnt. De most, a *BaZooKa!* részben a dolgok kicsit elmozdultak egy másik irányba. Ahelyett, hogy megőrizték volna az eredeti sorozat egyedi vonásait, most egy gyors pörögős multiplayer játékot próbáltak ki, ami nem biztos, hogy sikerült.

Umihara Kawase BaZooKa!
VÉGSŐ_ÍTÉLET
Cuki, de nem elég jó
Amikor először találkoztam a Umihara Kawase sorozattal, nem gondoltam volna, hogy ennyire kitartóan fognak folytatódni. Az egyedi horgászbottal való harc és a fizikai alapú mechanika valahogy mindig különlegesnek tűnt. De most, a BaZooKa! részben a dolgok kicsit elmozdultak egy másik irányba. Ahelyett, hogy megőrizték volna az eredeti sorozat egyedi vonásait, most egy gyors pörögős multiplayer játékot próbáltak ki, ami nem biztos, hogy sikerült.
A Umihara Kawase sorozat egy kicsit olyan, mint egy régi jó kávé, amit mindig is szerettél, de most valahogy a legutóbbi adag már nem ugyanazt az élményt nyújtja. Az új BaZooKa! egy igazi csalódás, ami a sorozat rajongóit is könnyen elbizonytalaníthatja. Ahelyett, hogy mélyebb és kreatívabb pályákat kaptunk volna, egy egyszerű, monoton versenyjátékot kapunk, ami szórakoztató, de csak felületes szinten.
Játékmenet – Horgászbottal és ágyúval
A BaZooKa! valóban elég eltérő élményt kínál az előző részekhez képest. Míg korábban a cél egy-egy ügyes fizikával megoldott pálya volt, most inkább egy egyszerűbb, Bubble Bobble-szerű, single-screen platformer játékot kapunk. Az egész lényege, hogy válassz egy karaktert, és a kihívásokon keresztül próbálj meg legyőzni mindenkit. A karakterek különböző mozgásokat kínálnak, legyen szó alapvető közelharcról vagy éppen robbanó disznós projektekről – igen, tényleg van ilyen is.
Az alapmechanika a horgászbottal való ellenség "megfogása", majd ágyúként való kilövése. Ezt a rendszert egyébként okosnak tűnik, de a gyakorlatban inkább lassúnak és kissé ügyetlennek érződik. A pályák nem bonyolultak, de az ellenségek folyamatosan jönnek, és a cél az, hogy minél több pénzt gyűjtsünk össze a következő szintre lépéshez. A probléma inkább az, hogy a szint nem zárul le, amikor az összes ellenséget legyőzted, hanem amikor már összegyűjtöttél egy előre meghatározott pénzmennyiséget. Így egy kicsit monoton és fárasztó az egész.
Ismétlődő élmény – Mikor érsz végre célba?
Az alapvető probléma, hogy a játék elég hamar unalmassá válik. A negyven pálya alatt mindössze négy világot kell bejárnod, és bár mindegyiknek van valami sajátos jellege, hamar felismertem, hogy a pályák között nincs igazi változatosság. A harcok ugyanazokat a sablonokat követik, és mivel a pályák nem zárulnak le, amint megtisztítottad őket, az egész játék folyamatosan a "csináld újra" érzését kelti. Az is zavaró, hogy a harcoknál vannak olyan ellenfelek, akiket csak bizonyos támadásokkal lehet legyőzni, így sokszor feleslegesen pazarolsz időt, miközben arra vársz, hogy a megfelelő támadást végezhess el.
A játékmenet nem támogatja az érdekes stratégiákat, inkább egy nagyobb, monoton grindba fullad. Még a co-op mód is próbálkozik ugyan, de ahelyett, hogy izgalmas, kaotikus pillanatokkal lepne meg, inkább idegesítővé válik. A karakterek között vannak egyértelműen erősebbek, és ez azt jelenti, hogy egyes karakterek egyszerűen túl erősek másokkal szemben, ami a multiplayer élményt teljesen elrontja.
Vizuális és hangulati élmény
A grafika nem mondható csúnyának, de valahogy túl egyszerű. A pixelart rendben van, de semmi különleges, és az egész játék úgy tűnik, mintha gyorsan összecsapták volna. Az art design aranyos, de nem hozza azt a mélységet, amit a sorozat előző részei tudtak. Az is érdekes, hogy miközben az előző játékokban a karakterek mozgása és a fizikai alapú mechanikák izgalmasnak tűntek, itt a harcok egyszerűen nem elég dinamikusak ahhoz, hogy igazán lekössék a játékost.
A zene és a hanghatások teljesen megfelelnek annak, amit várunk egy ilyen játékban: semmi különleges, de kellőképpen energikus ahhoz, hogy kísérje az akciót. A hangulatot próbálja egy kicsit felpörgetni, de a játékmenet unalmassága miatt nem tud igazán elmélyedni.
Zárás
A Umihara Kawase BaZooKa! egy olyan kísérlet, amely a sorozat egyediségét próbálja megújítani, de a végeredmény sajnos nem az, amit vártam. A szórakoztató multiplayer lehetőségek sem tudják megmenteni a monotonitást és az egyenetlen játékmenetet. Bár vannak szórakoztató pillanatok, hosszú távon nem igazán tudja fenntartani az érdeklődést. Ha szeretted a sorozat korábbi részeit, valószínűleg itt most csalódni fogsz.
RENDSZER_ELŐNYÖK
- 01A KARAKTEREK ÉS A KÜLÖNBÖZŐ TÁMADÁSOK SZÓRAKOZTATÓAK, HA RÖVID IDEIG JÁTSZOL.
- 02AZ ALAPMECHANIKA ÉRDEKES, DE NEM ELÉG JÓL KIDOLGOZOTT.
- 03KÉTJÁTÉKOS MÓDOT IS KÍNÁL, AMIT JÓL LEHET ÉLVEZNI BARÁTOKKAL.
KRITIKUS_HIBÁK
- 01A JÁTÉKMENET MONOTON ÉS GYORSAN ISMÉTLŐDŐVÉ VÁLIK.
- 02A KARAKTEREK KÖZÖTTI EGYENSÚLYTALANSÁG ELRONTJA A MULTIPLAYER ÉLMÉNYT.
- 03AZ EGÉSZ JÁTÉK NEM TUD IGAZÁN KIEMELKEDNI VIZUÁLISAN VAGY A HANGULAT TERÉN.





























