Képzeld el a Pokémon Snap-et, de egy szörnyekkel teli, kísérteties világban, ahol a természet végleg átvette az uralmat. A Penko Park nemcsak egy egyszerű utódja a kultikus Pokémon Snap-nek, hanem egy olyan élmény, amely a fotózós kalandokat egy teljesen új dimenzióba emeli. Ha szeretted a régi játékot, itt van egy friss, de ugyanakkor ismerős feeling, amit érdemes kipróbálni, de – és ezt már az elején le kell szögezni – nem minden tökéletes.
Penko Park – Pokémon Snap utód, amit a Jurassic Park ihletett
Képzeld el a Pokémon Snap-et, de egy szörnyekkel teli, kísérteties világban, ahol a természet végleg átvette az uralmat. A Penko Park nemcsak egy egyszerű utódja a kultikus Pokémon Snap-nek, hanem egy olyan élmény, amely a fotózós kalandokat egy teljesen új dimenzióba emeli. Ha szeretted a régi játékot, itt van egy friss, de ugyanakkor ismerős feeling, amit érdemes kipróbálni, de – és ezt már az elején le kell szögezni – nem minden tökéletes.
Játékmenet – Pokémon Snap, de élesebb kanyarokkal
A Penko Park alapvetően azokat a klasszikus mechanikákat hozza vissza, amelyeket a Pokémon Snap rajongói már jól ismernek: egy önjáró járművet vezetve, egy idegenvezetővel a fedélzeten, az a célunk, hogy különböző lényeket fedezzünk fel, és fényképeket készítsünk róluk. A játék alapja egyszerű: fényképezni, dokumentálni a világot és a benne élő kreatúrákat, miközben folyamatosan fejlesztjük az eszközeinket, hogy minél több lényt csalogassunk elő.
Az újítások között ott van például egy fogókar, amit használhatunk, hogy közelebb vonzzuk a lényeket, illetve egy labda, amit dobálhatunk, hogy megzavart lényeket kaphassunk el. Ahogy előre haladunk, a fényképeink tapasztalati pontokat adnak, amikkel új eszközöket és helyszíneket nyitunk meg, de fontos megjegyezni, hogy bár a játék alapvetően szórakoztató, az ismétlődő játékmenet egy idő után nem mindenki számára lesz elég friss.
Látvány – Tim Burton találkozik a Pokémonnal
Ami igazán egyedivé teszi a Penko Park-ot, az a vizuális stílus. A játék olyan, mintha a Pokémon Snap és a Jurassic Park találkoztak volna egy Tim Burton-es világban. A lények édesek és aranyosak, de a legtöbbjüknek van valami hátborzongató vonása, ami egyfajta disszonanciát hoz az egész élménybe. Ez az atmoszféra még inkább fokozódik, amikor a szellemi világba lépve olyan lényeket fedezhetünk fel, amiket csak ezen a síkon láthatunk.
A világ egyszerre vonzó és zavarba ejtő: a régi turistaparadicsomból, amit a természet átvett, valóságos kis dzsungel lett. A színek, a fények és a hátborzongató hangulat mind hozzájárulnak ahhoz, hogy egy igazán sajátos élményben legyen részünk, ami még a legkedvesebb és legbájosabb lényekkel is egy furcsa, szürreális érzést kelt.
Játékélmény – A friss újítások és a monotónia határvonalán
Bár a játékmenet szórakoztató, és van benne friss ötlet, a Penko Park komoly hiányosságokkal küzd. Az alapötlet remek, de a tartalom mennyisége hamar eléri a határait. A játék négy fő szakaszból áll, amelyek ugyan tele vannak titkokkal, új felfedezésekkel és sokféle lénnyel, de ahogy haladunk előre, egyre inkább úgy érezzük, hogy a különböző pályák között egyre inkább ismétlődnek az élmények. A játék három-négy óra alatt letudható, és bár egy-két újrajátszás mindenképpen szükséges ahhoz, hogy teljes képet kapjunk a világ összes titkáról, a negyedik kör után már inkább időhúzásnak tűnik, mint valódi élménynek.
Sajnos, a korlátozott számú pálya miatt az Afterparty-hoz hasonló ismétlődés már a játék közepén elérhet egy olyan szintet, ahol valóban érezzük, hogy a felfedezés már nem hoz új izgalmakat, csak a régi pályák újrahangsúlyozását.
Pozitívumok
- Remekül megvalósított Pokémon Snap inspiráció – az alapmechanika visszahozza a régi emlékeket.
- Újítások és friss ötletek – a fogókar és a különböző italok új módszereket hoznak a játékba.
- Delikát hangulat – a Tim Burton-i esztétika és a szellemvilág különlegessé teszi a világot.
- Szórakoztató és pihentető élmény – a fényképezés és felfedezés mindenképpen szórakoztató.
Negatívumok
- Ismétlődő játékmenet – a limitált számú pálya miatt hamar elérkezik az a pont, ahol már nem hoz újat a játék.
- Túl rövid – három-négy óra alatt végigjátszható, és a legjobb élményhez többszöri újrajátszás szükséges.
- Kevesebb tartalom, mint vártuk – a négy pálya gyorsan kifogy, és a visszatérés egyre inkább a töltelék érzését kelti.