Tiny Troopers: Joint Ops XL

A háború, ami már elég régi, hogy nosztalgikusnak tűnjön

A játéknak a „roguelike” shooter jelzőt adják, de inkább úgy érzem, hogy egy másodvonalas háborús akciójátéknak, amit az idő csak apró hibákkal tarkított. A két kartusos, top-down nézetű lövöldözés érzése azonnal felidézi a régi Cannon Fodder-t, de a különbség az, hogy míg az utóbbi egy izgalmas taktikai játék volt, addig itt egy szinte mindig ugyanazt a monoton ciklust kell megélnünk: ölni mindenkit, felrobbantani mindent, megvédeni a túszokat. Ez a folyamat, bár jól passzol a Nintendo Switch kézi módjához, ahol gyorsan le lehet darálni pár pályát, egy idő után olyan mechanikai ürességet éreztem, hogy szinte a következő bevetés előtt már csak unottan húztam meg a ravaszt.

A játékmenet repetitivitása is hamar kibukik. Az alapfelállás – gyűjts össze egy csapatot, öld meg az ellenséget, tedd meg újra és újra – már az első pár órában megmutatja, hogy nem igazán van benne semmi új. Az AI lassúsága és butasága csak tovább erősíti ezt az érzést. Az, hogy az ellenség nem igazán reagál a helyzetekre, csak még inkább kiemeli a szürke, egyhangú játékmenetet.

Az egyes játékmódok: különböző, de nem feltétlenül jobb

A zombis kampány érdekes ötlet, hiszen a felemelkedő hullák és az olyan alapvető helyzetek, mint a túlélés, végre valami más színt hoznak a monoton katonásdihoz. A Spec Ops mód is igyekezett valami újat hozni, de sajnos ez sem állja meg a helyét igazán. Míg a karakterek fejlődése és az egyes küldetések feloldása egy-egy örömet ad, az alapjáték hibáit nem tudják elfedni. És persze itt jönnek a medálok és kutyajegyek, ami persze menő dolog, de nem igazán lehet tudni, hogy mihez kezdjünk velük, ha a pályák eleve csak ide-oda futkosásra késztetnek minket.

A permadeath, amit nem veszünk komolyan

A Tiny Troopers egyik érdekes eleme a permadeath, vagyis a végzetes halál, ami akár egy egész csapatot is kiírhat a történetből. De a játék úgy oldja meg ezt, hogy a missziók után visszahozhatjuk a halott katonákat, ha elegendő pénzt gyűjtünk össze. Igazából ez teljesen feleslegesnek tűnik, mert bár az elv szép és komoly, a gyakorlatban nem olyan veszélyes, mint ahogyan azt a játék szeretné. Hiszen, ha egy katona meghal, nem igazán érezzük súlyát, mert a felélesztéshez szükséges pénz is könnyen összejön. Ez pedig teljesen lelombozza az egész rendszert, aminek pont az lenne a célja, hogy még izgalmasabbá tegye a harcokat.

Miért nem emlékszünk majd rá?

A Tiny Troopers: Joint Ops XL annyira egyszerű, hogy bárhol fel tudnám venni és egy gyors kört játszhatnék, de nem igazán mondanám, hogy kiemelkedő élmény volt. Ez a játék azoknak jó, akik napi pár percet akarnak lelőni egy kis időt, de akik valami emlékezetesre vágynak, inkább keressenek valami mást. Ez a játék nem változtatja meg a játékipart, és bár szórakoztató lehet egy ideig, hamar rájössz, hogy nem fog hosszú távon maradandót nyújtani.

Összegzés

A Tiny Troopers: Joint Ops XL egy szórakoztató, de végül elfelejthető élményt kínál. Míg a mennyiség (60 küldetés, zombis mókák) sokat ígér, a minőség sajnos nem tudja ezt kárpótolni. Az egész játék egy retro hangulatú, olcsó háborús paródiának tűnik, ami nem igazán hoz újítást. De ha csak egy kis időre van szükséged, hogy letedd a Nintendo Switch-t, és valami könnyedet játssz, akkor azért belefér.

Pozitívumok

• Tökéletes a gyors, kézi módú játékra
• Rengeteg küldetés és különböző játékmódok
• Aranyos, karikatúraszerű stílus

Negatívumok

• Túlzott repetitivitás és unalom
• A permadeath rendszer nem elég komoly
• Gyenge AI és sematikus pályák