The TakeOver

Azt mondják, hogy a jó dolgok várakozással járnak, de azért nem minden nap jön két oldschool verekedős játék egymás után a Nintendo Switchre. Az egyik az Streets of Rage 4, amiről már sokat beszéltünk, a másik pedig a The TakeOver, ami nem hivatalos folytatása ugyanannak a világnak, de igazából olyan, mintha egy újabb, szeretettel készült Streets of Rage lenne. Ha szereted a kemény verekedéseket, akkor ennél jobbat nem nagyon kapsz, de van itt egy kis csavar, ami azért igencsak megoszthatja a közönséget.

Játékmenet és mechanikák

A legelső dolog, ami azonnal megfog, az a harcrendszer. Három karakter közül választhatunk, és mindegyik különböző támadási stílussal rendelkezik, amit a játék során fejleszthetünk. Az alapvető mechanikák jól ismertek: ütés, rúgás, dobálás, mindent kipipálhatsz, ami egy klasszikus old-school verekedős játékban elvárható. De mi az, ami igazán friss?

A legnagyobb húzás, hogy külön gombokkal irányíthatjuk a támadásokat: egy a rúgásnak, egy az ütésnek. Lehet, hogy elsőre nem tűnik nagy dolognak, de amikor elkezdesz combosítani és összekapcsolni a támadásokat, igazán jól érzed magad. Aztán persze ott vannak a szupermozdulatok, amik ugyan kicsit kiszívják az életet a karakterből, de annyi kárt okoznak, hogy az mindenért kárpótol.

A harc igazán élvezetes, főleg akkor, amikor tömegek állnak előttünk. A dobások és repkedő ellenfelek kombinációja egy-egy jól eltalált mozdulattal gyakorlatilag felér egy színpadi show-val, ahol te vagy az igazi sztár. Sokat lehet manipulálni a karakterek körüli teret, így ha ügyesek vagyunk, könnyen kiszabadulhatunk a legnagyobb bajból is.

De nem csak a keverésen és rúgásokon múlik a dolog. A fegyverek itt is szerepet kapnak, bár a lőszer mindig véges. Szerencsére van pár fegyveres doboz a pályákon, ami segíthet a tömegek gyors leszedésében. Van egy Rage Guage is, ami felépül, ahogy ütünk és sérülünk, és ha tele lesz, akkor egy kis időre erősebbek és sérthetetlenebbek leszünk. Az ilyen plusz dolgok mindig feldobják az élményt, és nem hagynak unatkozni a harc közben.

A grafika és a hangok

A The TakeOver valódi vizuális élményt nyújt. A 3D-s szintek egyszerűen lenyűgöznek, ahogy minden egyes mozdulatod után a környezet reálisan mozog, és a karakterek között mozgó dolgok (például az utca fényei vagy a láncok) szinte egy új dimenziót adnak a játéknak. Az egész olyan éles, mint a kés, és minden részletre odafigyeltek, hogy még kézikonzolon is gördülékenyen fusson.

Viszont van egy apró kis probléma a karaktermodellekkel, és ezt talán nem mindenki fogja szeretni. A CGI alapú karakterek részletesek, de egy kicsit "műanyag" hatásúak, mintha egy régi stop-motion animációból léptek volna elő. Az animációk pedig kicsit döcögősek, amit sokan nem fognak szeretni, de még így is élvezetes, ahogy a játék kinéz, és főleg a háttérre és a szintek részleteire érdemes figyelni.

A zene viszont fergeteges. Yuzo Koshiro, aki a Streets of Rage 4-ben is hozzátette a magáét, itt is kitett magáért. A techno ritmusok és az éles gitárok tökéletesen illenek a pörgős verekedős tempóhoz. Nem mondom, hogy jobban, mint a Streets of Rage zenéi, de a hangulat terén mindenképp hozza a szintet.

Bonus szintek

Ami igazán feldobja az egész játékélményt, azok a bónusz szintek. Az egyikben egy autóval kell száguldanunk, géppuskával letarolva mindent, ami az utunkba kerül, míg a másik szint az After Burner stílusában hozza el a légi harcokat. Az egész kézzel készült, szinte észrevehetetlenül tökéletes. Egy másik, szintén elismerést érdemlő ötlet, hogy a bónusz szintek tökéletesen illeszkednek az egész játékhoz, és teljesen új élményt adnak.

Zárás

Bár a The TakeOver nem tökéletes, és nyilván vannak hibái – például a CG karaktermodellek és a hiányzó online mód – mégis mindent összevetve egy rendkívül szórakoztató és tartalmas játékról van szó. Azoknak, akik szeretik a klasszikus verekedős játékokat, a The TakeOver egy igazi kihívást és szórakozást nyújt, amiben a harcok pörögnek, a látvány pedig gyönyörű. Ha valaha is szerettél egy jó verekedős játékot, ne hagyd ki.

Pozitívumok

• Kiváló harcrendszer, rengeteg kombinációval
• Fantasztikus 3D-s szintek és animációk
• Yuzo Koshiro zenéje remekül passzol a játékhoz
• Bonus szintek, amik izgalmas változatosságot adnak

Negatívumok

• CG karaktermodellek nem mindenki ízlésének megfelelőek
• Nincs online játék, ami jelentősen csökkenti a hosszú távú élményt
• A grafika és a játékmenet közötti ellentét néhol zavaró