The Sinking City

Bevezetés

A The Sinking City nemcsak egy egyszerű nyomozós játék, hanem egy pszichológiai horror kaland, amely Lovecraft világát próbálja megeleveníteni a modern videojátékok eszközeivel. Mi történik, amikor egy sérült elméjű nyomozó egy elhagyatott, elárasztott városban próbálja megfejteni a titkokat, miközben az elméje is kezd szétesni? Az egész történet egy szép Lovecraft-i dilemmára épít: mi van, ha a saját elméleted válik a legnagyobb ellenségeddé? De vajon sikerült a játékos élményt és a történetet megfelelően összefonni? A válasz: nem teljesen.

Játékmenet – Nyomozás, de lassan

A játékmenet alapvetően egy nyomozós kaland, ahol Charles Reed, a magánnyomozó szerepében kell végigjárnod Oakmont szürke, eső áztatta utcáit, miközben egy-egy esetet próbálsz megoldani. A város, ami a valóság határain kívül található, egy igazi labirintus, ami elméleti szempontból nagyon izgalmas, de a gyakorlatban nem feltétlenül nyújtja azt az élményt, amit elvárnál tőle. Mindenesetre a nyomozás részénél megkapjuk a klasszikus részletes nyomozós mechanikát, ami során különböző nyomokat kell összegyűjtened, miközben a pszichológiai állapotodat is figyelned kell.

A játék tempója azonban rendkívül lassú. Bár vannak érdekes mechanikák, mint a Mind’s Eye, amely segít rekonstruálni a bűncselekmények helyszíneit, az egész inkább egy hosszú és fárasztó kirándulás, mint izgalmas nyomozás. Az egész játékmenet hajlamos az ismétlődésre, ahol a különböző képességek és tárgyak használata nem mindig működik tökéletesen, és a feladatok hamar monotonná válnak. A város felfedezése ugyanakkor változatos, hiszen a különböző kerületek – tengerpartok, erdők, sivatagok és jégmezők – mind sajátos karakterrel bírnak.

A pszichológiai mechanika – Egy elme vesztése

A legérdekesebb rész a játékban a pszichológiai állapot, ami egy folyamatosan csökkenő sávként jelenik meg. Minél többet használsz az elméddel kapcsolatos különleges érzékelési képességeket, annál inkább kezd el torzulni a világ körülötted, és ez adja a pszichológiai borzongást. Látomások, hallucinációk, amik teljesen valóságosnak tűnnek, de nem azok. Ez mind igazán ötletes, és azt is jól érzékelteti, ahogyan a játék karaktere belép a Cthulhu világába, de ez is egy olyan aspektus, ami folyamatosan frusztrál, mivel a pszichózis előrehaladtával az egész játékmenet is kezd kaotikus lenni.

De a Mind’s Eye használata inkább idegőrlő, mint szórakoztató. Amikor szükséges, hogy gyorsan átugorj a nyomokon, hogy összerakd a bűncselekményeket, de nem vagy elég gyors, akkor a játék csupán az idegeidre megy. Ennek ellenére, ha túllépsz ezen, van egy kis varázsa, főleg ha élvezed a bonyolult nyomozós feladatokat, és nem bánod, hogy kicsit lassabban pörögnek a dolgok.

Harc – Az, ami miatt tényleg nem érdemes játszani

A játék másik nagy hibája a harcrendszer, ami úgy érződik, mintha egy régi Resident Evil játékból származna. A lőfegyverek irányzása egy kínszenvedés, és a közelharc is borzalmasan pontatlan. Az ellenségek változatosak, de sokszor képzeletbeli fenyegetésnek tűnnek, mert valahogy a játékmenet nem tudja igazán megadni a megfelelő dinamikát. Az egész harc egy hatalmas frusztráció, amit minduntalan egy lassú irányítás és a szörnyek túl lassú reakciói tetéznek.

Switch verzió – Néha jól működik, néha meg nem

Az Nintendo Switch verzió meglepően jól van optimalizálva. A 30 fps elérésére törekedtek, és bár előfordul, hogy egy-egy pillanatra megakad a játék, alapvetően jól fut. Az új grafikai frissítések és az új hanghatások (pl. fegyverek hangja) hozzátesznek az élményhez. Azonban még mindig észrevehetők a textúra- és grafikai hibák, ami néha lelassítja a játékot, különösen a víz és a környezetek terén.

Zárás

The Sinking City egy olyan játék, amely érdekes lehetőségeket rejt, de végül nem tudja teljesíteni azt, amit ígér. A Lovecraft-i borzongás és a nyomozós kaland alapötlete remek, de a lassú tempó, a klisés történet, és a gyenge harcok túl sokat vesznek el az élményből. Ha szereted a lassú, pszichológiai borzongást, talán megtalálod benne a szórakozást, de ha valami igazán izgalmasra vágysz, inkább keresd máshol.