The Rumble Fish 2

És ami a legfontosabb: Switchen meglepően jól működik.

Bábfigurák, de jó értelemben

A Rumble Fish védjegye mindig is a grafikája volt. A karakterek nem klasszikus kézzel rajzolt sprite-ok, hanem külön animált testrészekből álló figurák, amik első ránézésre kissé marionettszerűek. Papíron ez veszélyes ötlet, a gyakorlatban viszont kifejezetten jól áll a játéknak. A színpaletta álomszerű, a karakterdizájn merész és emlékezetes, és szerencsére messze van az Earnest Evans-féle akaratlan bohóckodástól.

A Switch-verzió ráadásul még szebb is, mint az arcade eredeti. A 16:9-es képarány kitágítja a tereket, a futurisztikus városképek, ipari belsők és lepusztult roncstelepek pedig kimondottan jól mutatnak kézben tartva és dokkolva is. Van benne egy enyhe cyberpunk íz, ami végigkíséri az egész élményt.

Kultklasszikus, nem kasszasiker

Bármennyire is szeretjük utólag szépíteni a múltat, a The Rumble Fish sosem gyújtotta fel az arcade-termeket. Az első rész elég sikeres volt ahhoz, hogy kapjon egy folytatást, de nem tudott akkorát robbantani, mint a korszak nagyágyúi. Viszont kialakult körülötte egy kitartó rajongótábor, és a mai napig fel-felbukkan kompetitív környezetben.

Jogosan. A rendszer gyors, feszes, és meglepően mély.

Gyors, tiszta, örömteli bunyó

A kissé szokatlan animációhoz hozzá kell szokni, de ez tényleg csak felszíni kérdés. Mechanikailag a Rumble Fish 2 egy kifejezetten letisztult, határozott verekedős játék. A kombórendszer szabadon építkezik, kísérletezésre ösztönöz, és már az első meccsek alatt elkezd jutalmazni. Könnyű láncolni a mozdulatokat, a nehézségi szint alapból barátságos, így gyorsan jön az a bizonyos „na, ez jól esett” érzés.

És itt jön a trükk: mivel mindenki könnyen tud látványos dolgokat csinálni, a hangsúly hamar áttevődik a védekezésre, a counterekre és az erőforrás-kezelésre. Nem lehet csak vakon támadni, mert a rendszer visszaharap.

Az újdonságként behozott Boost Dive ideiglenesen felturbózza a karaktert, és őrült támadássorozatokra ad lehetőséget. A támadó és védekező gauge-ek visszatérnek, de több szegmensre bontva, ami még több taktikai döntést hoz be. A visszatérő karakterek kaptak új mozdulatokat és finomhangolást, a balansz összességében stabil.

Tánc, kamera, szétfoszló ruhák

A játék ritmusa kifejezetten balettszerű. Az ütések súlyosak, a kombók vizuálisan is visszajelzést kapnak, a háttér elsötétül, villan a fekete-fehér effekt, a kamera közelebb húz – kicsit Neo Geo-érzés, a legjobb fajtából. Az edzésmódban begyakorolt trükkök élő meccsben elsütve elképesztően kielégítőek.

A ruhák rongyolódása pedig… nos, maradjunk annyiban, hogy a játék nem mindig finomkodik. Igen, ez néha öncélú, és igen, Garnet dizájnja körül nehéz nem észrevenni bizonyos hangsúlyokat. Ez a csomag része, tetszik vagy sem.

Tartalom és netkód – végre komolyan véve

A Switch-port nem spórolt az extrákkal. Van arcade, training, gallery, time attack, survival, versus – online és offline. Online játék közben akár be is ugranak mások a single player menetekbe, ami ritka, de üdítő megoldás. A rollback netkód pedig aranyat ér: stabil, játszható, és végre esélyt ad arra, hogy ez a játék közösségileg is új életre keljen.

A feketeleves a DLC. Három karakter – akik az eredeti arcade verzióban benne voltak – most külön fizetős csomagban érhetők el. Egy 30 dolláros játéknál ez rossz szájízt hagy, és nehéz megvédeni. Ennél sokkal elegánsabb lett volna egy komplett csomag, akár az első résszel együtt.

Zárás

A The Rumble Fish 2 pontosan az a fajta port, amit látni szeretnék, amikor egy kissé elfeledett, de alapvetően kiváló arcade játék modern platformra költözik. Gyönyörűen néz ki, remekül játszható, tele van módokkal, és végre megkapta azt az online infrastruktúrát, amit anno sosem.

Nem hibátlan, a DLC-politika bosszantó, de ettől függetlenül ez a sorozat csúcspontja – és egy nagyon erős ajánlat minden verekedős játék rajongónak.