The House Of The Dead: Remake

A ház, ahol mindenki meghal (újra)

A sztori pont annyira komolyan vehető, mint amennyire egy arcade light gun játéknak kell: Dr. Curien elszabadult, a kúriája tele zombival, mutánssal, és persze a barátnőd is ott van, mert… miért ne. Feladat adott: lőni mindent, ami mozog, közben megmenteni a szerencsétlen tudósokat, és élvezni azt a legendásan borzalmas szinkront, ami nélkül ez a játék egyszerűen nem lenne az, ami.

És igen, ez még mindig működik. A zombifejek szétfröccsenése ma is jóleső érzés, a tempó feszes, az egésznek megvan az a tipikus „bedobsz egy zsetont és mész előre” flow-ja.

Light gun Switchen: itt kezd repedezni a fal

A gond ott kezdődik, hogy a The House of the Dead light gun játék, a Nintendo Switch pedig… hát nem az ideális platform erre. A Wii szenzorsávja aranykor volt ehhez képest; itt csak giroszkóp van, ami papíron jó ötlet, gyakorlatban viszont idegesítő.

Mindegy, hogy Joy-Cont fogsz, Pro Controllerrel próbálkozol, vagy handheld módban játszol: a gyro célzás állandóan bemozdul lövéskor. Nem rángatom, nem csapkodom, mégis minden elsütésnél ugrik egyet a célkereszt. Távoli ellenfeleknél ez frusztráló, főellenfeleknél konkrétan rombolja az élményt. Ott kéne tartani a célzást egy gyenge ponton, erre a kurzor úgy viselkedik, mintha kávét ivott volna.

A Pro Controller valamennyit javít a helyzeten, de valljuk be: light gun játékot nem analóg karral akarok játszani. Van ugyan stickes célzás is, ami pontosabb, de teljesen kiöli a műfaj egyik alapvetését: hogy bárki odaléphet, felemeli a „pisztolyt”, és ösztönösen tudja, mit kell csinálni.

Őszintén? Touch screenes lövöldözést simán el tudnék képzelni handheld módban. Igen, könnyebb lenne – de legalább pontos. Főleg a Horde módban.

Horde mód és az élmény határai

Az új Horde mód papíron remek ötlet: több zombi, több akció, kevesebb üresjárat. És valóban szórakoztató… egészen addig, amíg a célzás pontatlansága miatt nem kezdesz kapkodni. Itt jön ki igazán, mennyire nem áll össze tökéletesen az irányítás. Amikor egyszerre több célpontot kéne gyorsan leszedni, a játék saját technikai korlátai fordulnak ellened.

Látvány és technika: korrekt, de nem lelkesítő

Ez nem egy sima HD-felskálázás: mindent újraépítettek. A modellek rendben vannak, a fények hangulatosak, de összességében teljesen funkcionális, semmi több. Nem csúnya, nem szép – teszi a dolgát. Mozgás közben amúgy sincs idő nézegetni, mi mennyire részletes.

A teljesítmény viszont fájó pont. Alapbeállításon a képkockaszám gyakran meg-megbicsaklik, ami egy reflexjátékban bűn. Van Performance mód, ami dokkolva szinte mindent megold, handheld módban viszont érezhetően elmosottabb lesz a kép. Választani kell: stabilabb fps vagy élesebb látvány.

Zárás

A The House of the Dead: Remake mögött érződik a tisztelet és a szeretet az eredeti iránt. A játék magja ma is erős, az arcade élmény működik, a hangulat megvan. De az irányítás körüli kompromisszumok és a technikai döccenők miatt sosem tud igazán felszabadultan működni.

Ez egy olyan remake, amit örülök, hogy megcsináltak – csak azt sajnálom, hogy nem érzem azt az ösztönös, magától értetődő örömöt, amit anno az automaták előtt. Egy light gun shooternek nem kéne ennyit kérnie a türelmemből.