Oddworld: Stranger's Wrath

Egy régi, de friss játékélmény

A Stranger’s Wrath 2005-ben, az Xbox-ra jelent meg, és most, 15 évvel később a Nintendo Switch-en is új életre kelt. Amit egyesek talán "portnak" hívnának, az valójában egy igazán kellemes újragondolás, ami mind dizájnban, mind játékmenetben azt az érzést adja, hogy egy 2020-as címhez hasonlóan friss és érdekes. És ami a legjobb, hogy az alapkoncepció – egy titokzatos bérgyilkos, aki pénzért üldözi a törvényen kívülieket – rendkívül jól illeszkedik az Oddworld univerzumába.

Képzeld el, hogy egy FPS-t játszol... de nem úgy

Itt nem egy hagyományos platformerrel van dolgunk, hanem egy olyan első-person shooterrel, amelyhez harmadik személyű akció is társul. Az alaphelyzet tehát nem a jól megszokott ugrálós játékokból ismert, hanem egyfajta lövöldözős, akcióorientált élmény, amit érdemes átélni. A váltás közöttük – ha ügyesek vagyunk – szinte észrevétlenül zajlik, de van egy kis zökkenő, főleg a harcok közben.

A játékban a Stranger a keresett bűnözőket hógolyókkal lövi ki. És nem ám sima hógolyókról van szó: ezek a töltények mind élőlények, amelyek különböző hatásokat váltanak ki a célszemélyeken. Van, ami fagyasztja őket, van, ami hálóba vonja őket, és akad olyan is, ami egyenesen eltereli a figyelmüket. A játék szinte minden fegyverét élőlények szolgáltatják, ami egy igazi Oddworld jegy.

Stealth? Kösz, nem!

Lehetőséged van a lopakodásra is, de hát... ne tévessz meg, ha azt mondják, hogy stealth. Ha a játék nem igényel pontos, precíz akciókat, akkor a lopakodásos megoldások inkább zavaróak. Ha megpróbálsz csendben közelíteni az ellenséghez, elég könnyen kiderül a szándékod, és az egész küldetésed megy a levesbe. Túl sokat nem lehet rákölteni, inkább a nyílt harc jön be – és ez nem is baj, mert a harcok kifejezetten szórakoztatóak.

A legtöbb főellenség is egyedi, különleges feladatokat ad. Egyikük például egy hatalmas stamina-csökkentést követően lesz legyőzhető, másikuk meg egy ketrecben rejtőzik, és a helyszínt kell módosítani, hogy a csapdát aktiváljuk. A kreatív megoldások különösen emelik az élményt, és a Stranger karaktere is igazán jól illeszkedik a történetbe. A legjobb boss harcok azok, amik sokáig próbálkoztatnak, miközben te ügyeskedsz a megfelelő taktikával.

A világ: Vadnyugat, de *Oddworld* módra

A környezet mindent visz. Miközben az Oddworld korábbi részeiben inkább egy ipari világot láthattunk, most egy vadnyugati tájon kalandozunk. A kisvárosok, a poros utak és az iszapos folyók mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy az egész világ egy élő, lélegző helyszínként jelenjen meg. Az egész hangulat egyenesen Red Dead Redemption-os, de a Oddworld saját stílusában.

A zene és a hanghatások is sokat adnak hozzá ehhez. A helyenkénti spaghetti western vonal teljesen belesimul az Oddworld hangulatába, így egy olyan világban találjuk magunkat, ami egyaránt vad és furcsa, de valami miatt mégis vonzó. Az egész játék mintha egy epic western történet lenne, ahol a főhős nem csak a vadnyugatot, hanem a saját titkait is felfedi.

A Switch-es port: új funkciók, új élmény

A Switch változatra gyroszkópos irányítást is kaptunk, ami a legújabb újításként egy egészen új dinamikát ad a játékhoz. Ha éppen a harcok közepén vagy, és a képernyőn egy rakás ellenség jelenik meg, a mozdulatszenzoros irányítással jobban célozhatunk. Azonban nem mindenkinek fog tetszeni, főleg ha kézben, mobil módban próbáljuk ki a platformer szekciókat. Képesek vagyunk kicsit elveszni a térben, ha túl gyorsan próbálunk manőverezni.

Összegzés

Az Oddworld: Stranger's Wrath igazi meglepetés a Switch-en. Az évek múltán sem vesztett semmit a varázsából, és bár nem a legklasszikusabb Oddworld élmény, mégis sikerült egy olyan játékot alkotni, amely megőrzi az egyedi stílusát, miközben friss, szórakoztató akciót nyújt. Az egész világ, a karakterek és az egyedi harcrendszer még mindig élvezhető és felfedezésre késztet, még ha nem is hibátlan. A játék korai része a lopakodásra épít, de ezt a részt gyorsan elhagyhatjuk, hiszen a legnagyobb élmény a nyílt harcokban rejlik. Az egyes feladatok kreatív megoldásai, a világ és a zene mind hozzájárulnak ahhoz, hogy érdemes újra felfedezni ezt a remekművet.