The Disney Afternoon Collection

Van az a pillanat, amikor egy régi játék nem csak nosztalgia, hanem emlékeztet arra, hogy miért szerettél bele az egészbe – ez pontosan ilyen.

Törzs

Ez a gyűjtemény nem próbál modernkedni. Nem akar újraértelmezni, nem akar „újragondolni”. Egyszerűen hagyja, hogy ezek a játékok azt csinálják, amit mindig is tudtak.

És ez a legjobb döntés.

A felhozatal erős: DuckTales, Rescue Rangers, Darkwing Duck, meg a folytatások – ezek a Capcom aranykorszakának darabjai. Az az időszak, amikor egy licencelt játék nem automatikusan gagyi volt, hanem simán lehetett klasszikus.

A DuckTales pogo ugrása például még mindig zseniális. Nem bonyolult, nem túlgondolt, de annyira jól van kitalálva, hogy minden ugrásnak súlya van. Ugyanez a helyzet a Rescue Rangers ládadobálásával – egyszerű mechanika, de köré van építve egy egész játék.

És működik.

Ami meglepett, az az, hogy ezek a játékok mennyire jól tartják magukat. Igen, nehezek. Néha kifejezetten kegyetlenek. De közben fair-ek. Amikor elrontod, tudod, hogy te voltál a béna – nem a játék.

Persze nem minden arany.

A TaleSpin például tipikusan az a darab, amit ma már inkább kihagynék. Nem rossz, csak túl szigorú. A lövés lassú, az ellenfelek pontosak, és az egész valahogy nem áll össze egy élvezetes flow-vá. A rewind funkció segít, de nem csinál csodát.

A Darkwing Duck egy fokkal jobb, de ha játszottál Mega Man-nel, akkor érezni fogod, hogy itt hiányzik az a kreatív szikra. Vannak jó ötletek – például a sötét pályák megvilágítása –, de összességében kicsit halványabb.

A két SNES-es extra viszont kellemes meglepetés.

A Goof Troop teljesen kilóg a sorból, mert nem oldalnézetes akciójáték, hanem felülnézetes puzzle-kaland. Blokkok rugdosása, tárgyak dobálása, hookshot használata – kicsit olyan, mintha egy könnyedebb Zelda-epizód lenne. Viszont egyértelműen két játékosra van optimalizálva, egyedül kevésbé ragad meg.

A Bonkers pedig egy igazi „csak még egy pálya” platformer. Egyszerű, de jól esik játszani. És ami külön plusz: elképesztően jól néz ki a korához képest. Azok a naplementék... simán megállnák a helyüket ma is, csak más felbontásban.

A gyűjtemény extrái rendben vannak, bár nem annyira durvák, mint a modernebb Digital Eclipse cuccokban. Van galéria, zenelista (ami aranyat ér), meg mindenféle vizuális filter. CRT, monitor, nyújtás – bár az utóbbit inkább felejtsd el.

A rewind viszont az igazi mentőöv. Ez az a funkció, ami miatt ezek a játékok ma is játszhatóak maradnak anélkül, hogy idegbajt kapnál.

Plusz a NES-es játékok kaptak Time Attack és Boss Rush módokat, ami ad egy kis plusz célt azoknak, akik szeretnek optimalizálni és versenyezni magukkal.

Egy dolgot viszont érdemes észben tartani: ez nem egy hosszú játék.

Nyolc cím ide vagy oda, ezek a régi játékok rövidek. A tartósság azon múlik, mennyire akarsz visszamenni, jobb lenni, gyorsabb lenni. Ha csak egyszer végigmennél mindenen, hamar a végére érsz.

Zárás

A Disney Afternoon Collection egy szerethető, őszinte visszatérés egy olyan korszakba, amikor a játékok egyszerűbbek voltak – de nem feltétlenül könnyebbek.

Nem minden darab egyformán erős, de az összkép így is bőven pozitív. Ez egy időutazás, ami nem akar több lenni annál, ami: jó játékok gyűjteménye.

És néha pont ez hiányzik.