Tales Of The Shire: A The Lord Of The Rings Game

A történet – A felfedezés helyett inkább egy halom problémával szembesülünk

A sztori maga teljesen megfizethető, ha nem is különösebben izgalmas. A főszereplő hobbitunk örököl egy házat a már elhunyt Old Ruby-tól, aki épphogy hagyott magának annyi helyet a házban, amennyit egy leendő hobbitalapító igazán igényelhetett volna. Az otthon teljes káoszban, a kert elhanyagolva, a házajtó sem működik, de ez nem okoz gondot, hiszen a Tales of the Shire egyébként is arra épít, hogy a rendrakás legyen az első számú célunk. Az egyetlen probléma, hogy a hobbitvilág nemcsak a fizikai káosz, hanem a játékban található bugok és hibák miatt is ugyanúgy összeomlik.

Játékmenet – A főzés is bonyolultabb, mint valaha

A játék központjában a főzés és a kertészkedés áll, és bár alapvetően nem rossz, hogy egy játék ilyen szinten foglalkozik ezekkel, a valóságban a Tales of the Shire inkább fárasztó, mintsem szórakoztató. A főzés egyik legbonyolultabb rendszert hozza, amivel valaha találkoztam – különféle ízeket, textúrákat és állagokat kell megfelelően kombinálni, hogy elkészíthessük a legjobb ételt. Ha valaki jól van a virtuális szakács szerepében, akkor az igazi kihívás is lehet, de az a tény, hogy nem lehet eladni a kész ételeket, egyértelműen lelassítja a fejlődést, és nem adja meg azt az érzetet, hogy a hobbitok világában igazi érdemeket szerzünk.

A feszültség itt is megjelenik, hiszen bár a közösség segíteni akar, az egyes hobbitok nagyon könnyen elpártolnak tőlünk, ha nem szánunk elég időt a megfelelő étkezésükre. A rendszer, bár jól összerakott, szinte túl bonyolult ahhoz, hogy igazán élvezzük.

A kertészkedés – A zöld ujjú hobbitok nem álom, hanem valóság

A kertészkedés valamivel egyszerűbb, de nem kevésbé addiktív. A játék a maximális hatékonyságra ösztönöz, miközben minden növénynek saját "társültetvényeket" kell keresnünk. Még ha az egész pixeles növényvilág kissé nevetségesnek is tűnik, az a pillanat, amikor a legnagyobb ültetvényünket összeállítjuk, és minden egyes zöldség szépen fejlődik, valóban kifizetődő érzés. Valahol ezt a részt tényleg élveztem, mert igazán lekötött, és a kreativitásomat is próbára tette.

A hobbit-ház dekorálása – Hobbitház, de nem házasság

A dekorálás is egy olyan szegmense a játéknak, amely igazából szórakoztató, de ha valaki komolyabb, bőségesebb testreszabást várna, akkor csalódni fog. A ház falainak színe, a kis dekorációk és a méretes törp bútorok adnak egy kellemes hobbit-hangulatot, de túl sok extrát nem kapunk. Még így is hamar egy valódi hobbit-ház válik belőle, de valahogy nem olyan, mint amit a filmekből megszokhattunk.

A hibák – Több a bogár, mint amit szeretnénk

És most jön az, ami igazán megölte a játékélményt: a bugok. Szerintem ha valaki "képzeli" el a hobbitok világát, ahol minden szép és jól megkomponált, akkor a Tales of the Shire inkább a rémálmainkat kelti életre. A hiba itt nemcsak az, hogy a játéknak nincs meg a stabilitása, hanem hogy a grafika is elég gyenge, és a textúrák egyszerűen nem töltődnek be időben. A látvány terén is csalódás, különösen, ha a Switch verziót nézzük. És ha a hibák mellett még a játék folyamatosan lefagy, akkor ott tényleg elvész az élmény.