Cattails

Ritkán érzem azt egy játék közben, hogy nem sürget semmi, mégis mindig van miért visszatérni – a Cattails pontosan ilyen.

Macskasors, mellékutakon

A Cattails nem kertel: nevet adok a macskámnak, majd szó szerint az út szélén hagynak. Innen egy Coco nevű kóbor cicán keresztül kerülök be az egyik kolóniába, és már indul is a macskavilág politikája. Területek, rivális bandák, hatalmi játszmák – kicsit olyan az egész, mintha a West Side Story találkozna az Animal Crossinggel, csak pengék helyett karmokkal.

Elsőre könnyednek tűnik, de gyorsan kiderül, hogy a rendszer mélyebb, mint vártam. Nem akar nagyot mondani, nem próbál minden pillanatban lenyűgözni, egyszerűen hagy játszani – és ez nagyon jól áll neki.

Ismerős alapok, saját ritmus

A játékmenet valahol félúton van a nyugodt élet-szimulátorok és az egyszerű RPG-k között. Térképcsempék, nappalok és éjszakák, évszakok váltják egymást, miközben folyamatosan akad valaki, aki megkérdőjelezi a területi fennhatóságomat. Harcolok, XP-t gyűjtök, „Mews”-t szerzek – ez itt a pénz –, és fejlesztem a képességeimet.

A vadászat meglepően fontos. Guggolva lopakodom egerekre, békákra, nyulakra, majd a megfelelő pillanatban ugrok. Van benne egy kis feszültség, főleg eleinte, amikor még ügyetlenebb a macska. Én gyorsan bele is öntöttem az XP-t a vadászskillbe, mert az élet – szó szerint – ezen múlik.

Éhség, egészség, nyugalom

Az éhség és az életerő külön rendszer, ami elsőre szigorúnak hangzik, de sosem válik nyomasztóvá. Enni kell, gyógyulni kell, aludni kell – ahogy illik. Ha elhasalok egy bunyóban, visszakerülök a kolóniába, mínusz zsákmány. Fáj, de nem büntet indokolatlanul.

És ami a legfontosabb: az egésznek van egy furcsa nyugalma. Hiába vannak harcok és riválisok, a Cattails nem ideges. Adományozok más kolóniáknak, fesztiválokra járok, tökfaragáson és teknősversenyen veszek részt. Ha nem akarok harcolni, nem kell. A nehézség bármikor állítható, és a játék tényleg hagy lélegezni.

Kapcsolatok, szőrrel és szívvel

Beszélgethetek bármelyik barátságos cicával, ajándékokat adhatok nekik, és igen, romantika is van. Nem mindenki házasodós típus, de ha elég rágcsálót és bogyót hordok össze a kiszemeltnek, előbb-utóbb megnyílik az út. Később még kölykök is jöhetnek, ha nagyon belemelegszem a kandúréletbe.

A testreszabás egyszerű, de szerethető: új bundák, jobb fekhely, csinosabb odú. Nem akar elnyomni opciókkal, inkább apránként adja.

Switch-en otthon van, apró döccenőkkel

A grafika funkcionális, kissé régimódi, de idővel megszoktam. Nem szép, inkább kedves. Switch-en pár dolog viszont lehetne kényelmesebb: a szöveg néha apró, az ikonok túl kicsik, főleg érintéssel. Előfordult, hogy nem voltam biztos benne, mit is cipelek épp a számban. Ezek nem dealbreakerek, inkább olyan nüanszok, amik kicsit kizökkentenek.

A zene viszont telitalálat. Nyugodt, barátságos, pont annyira van jelen, hogy alátámassza az egész „ülök, játszom, megnyugszom” érzést.

Zárás

A Cattails nem akar nagyobb lenni annál, ami. Nem forradalmi, nem harsány, nem akarja újradefiniálni a műfajt. Egyszerűen egy barátságos, megnyugtató játék, amiben jó lenni. Két komolyabb meccs között, ünnepek alatt, vagy csak úgy, egy fáradt nap végén.

És néha pont erre van a legnagyobb szükség.