Supraland

Az Alapötlet Tetszetős, De A Kivitelezés Már Kevésbé

A Supraland egy gyerekeknek szánt homokozós világban játszódik, ahol két rivális királyság (a piros és a kék) harcol egymással. Egy szivárgás miatt a kékek megtámadják a pirosak csatornavezetékét, és ezt követően a játékos (aki a piros király segítségére siet) elindul, hogy rendezze a problémát. Az ötlet jól hangzik, mert egy ilyen szituációra kíváncsi lennék, főleg egy vidám, gyerekeknek szóló játéknál. Azonban a dolgok gyorsan elbizonytalanodnak, ahogy haladunk előre. A játék a gyerekek világának próbálja adni magát, de a politikai és vallási beszólások, amelyek itt-ott felütik a fejüket, inkább zavaróak, mint szórakoztatóak. Miért kell a homokozós játéknál is politikai diskurzust cselezni?

A Képvilág: Túlzottan Gyerekes, De Néha Zűrös

A játék vizuális világa igyekszik megidézni a gyerekek fantáziáját – sziklák, homok, ceruzák, radírok és építőelemek, mind-mind egy-egy platformként szolgálnak. Elméletileg nagyon jó ötlet, de az egész világ néha egyszerűen túlzottan mesterségesnek tűnik. Miért van egy gyertyát használó gyerek a homokozóban? Miért cserélgetünk építőelemeket olyan dolgokkal, amelyek egyáltalán nem passzolnak a gyerekek játékvilágába? Ezt a zűrzavart a grafikai problémák is súlyosbítják: alacsony felbontású textúrák, furcsa, ugráló elemek – mindezek elveszik a játék egyébként elég jól kidolgozott hangulatát.

A Játékmenet: Amikor A Nagy Ötletek Becsúsznak

A játékmenet nagy vonalakban egy first-person puzzle platformer, ami azt akarja, hogy a világot felfedezd, gyűjts, harcolj és oldj meg különböző rejtvényeket, miközben a történet is előrehalad. Az első pillanatokban van egy nyilvánvaló Portal hatás, de aztán gyorsan megjelennek azok a szűk keresztmetszetek, amiket a játék nem tud átlépni. Az egész világ olyan, mintha valaki egy szűk, négyzet alakú teret hozott volna létre, aminek egyik része egy zárt ajtó, a másik pedig egy másik zárt ajtó. A pályák repetitívek és nagyon hasonlóak, szóval az egész felfedezés eléggé iránytalan lesz, ha nincs egy térkép a kezedben, amit sajnos nem kaptál meg.

A puzzle-ök megoldásai is a legnagyobb kérdéses pontok közé tartoznak. Van egy példa a játék elején, ahol kulcskártyát kell beszkennelni, majd visszamenni, hogy a színét megváltoztassuk, de a megoldás sehogy sem derül ki világosan. A játék azt akarja, hogy véletlenül találjuk meg a megoldásokat, de közben csak egy hatalmas frusztrációt ad, ha épp nem vagy elég szerencsés, hogy véletlenül rátalálj.

A Vezérlés: Ha A Platformer Érzés Kicsit Elcsúszik

Ami a legidegesítőbb, az maga a vezérlés. A Supraland egy első személyű platformer, de a mozgás rettenetesen csúszós. A karakterek ugrása nehézkes, a mozgás érzetének nincs igazi súlya, és az egész sebességérzet teljesen el van túlozva. Néha könnyen leesel a platformról, mert a játék hirtelen lendületet ad a karakternek, amit nem tudsz irányítani. A legjobban egy futó gombbal megoldhatták volna ezt, vagy akár egy finomabb irányítással, ami jobban illeszkedett volna a játék tempójához.