SteamWorld Heist II

A SteamWorld Heist II papíron ezt viszi tovább. És valóban: a lövés továbbra is kézi, a ricochet még mindig kielégítő, a SteamWorld-univerzum karaktere pedig azonnal otthonos. Csak közben a játék lett nagyobb, lassabb, összetettebb. És ez nem mindig egyértelműen jó hír.

A lövés még mindig tökéletes

A játék legfontosabb alapköve érintetlen. A célzás továbbra is manuális, és még mindig ez az egész rendszer lelke. Olyan, mint egy golfütés: megállsz, mérlegelsz, beállítod a szöget, figyeled a falakat. Ha sikerül, az az „igen, ezért szeretem ezt” érzés. Ha nem, akkor ott állsz egy kör végén, védtelenül, és tudod, hogy hibáztál.

Ez a mechanika még mindig zseniális, és továbbra is sokkal jobban működik 2D-ben, mint bármilyen 3D-s megfelelője. Itt a SteamWorld Heist II nem hibázik.

Több minden, több idő, több türelem

A különbség akkor válik világossá, amikor rájössz, mennyivel hosszabb lett az egész. Az első Heist nálam nagyjából 10–12 óra volt. A második? Közel 35 óra. És nem azért, mert elhúzza az időt, hanem mert sokkal mélyebbre akar menni.

Több karaktermenedzsment, több felszerelés, több job-rendszer, nyitottabb skillfák. Itt már nem elég „érzésből” bemenni egy küldetésre. Loadoutot kell tervezni, karaktereket fejleszteni, perkeket optimalizálni. Ez egy idő után kötelező jellegűvé válik.

Ez az a pont, ahol éreztem: a SteamWorld Heist II kevésbé barátságos, mint az elődje. Ambiciózusabb, de cserébe több figyelmet kér.

Frusztráció és váratlan fordulatok

Őszintén: voltak pillanatok, amikor majdnem elengedtem. Hosszú küldetések, amik a végén elcsúsztak. Olyan középidős csavarok, ahol semmiből jöttek újabb és újabb ellenségek. Drónok, erősítések, falból kinövő ágyúk. Körökön át.

Nem azért haltam meg, mert rosszul játszottam – hanem mert nem tudhattam, mi jön. Ez többször igazságtalannak érződött. A játék láthatóan szereti próbára tenni a türelmedet, és ez nem mindig esik jól.

Végül lejjebb vettem a nehézséget. Aztán meg túl könnyű lett. A játék maga szólt rám, hogy állítsam be úgy, ahogy nekem jó. Végül a custom difficulty mentett meg – amit eleinte utáltam, később viszont elfogadtam. Beállítottam, elengedtem az elveimet, és onnantól újra működni kezdett.

Tengerek, tengeralattjáró, SteamWorld-stílus

A történet ezúttal nem az űrben játszódik, hanem a Nagy Tengeren. Quincy Leeway tengeralattjáró-kapitány szerepébe bújunk, aki próbál felnőni legendás anyja árnyékához. Közben egy elnyomó haditengerészet felhalmozza a tiszta vizet, miközben egy titokzatos rozsda terjed.

A sztori jó, kellően SteamWorld-ízű: lázadók, elnyomás, kis misztikum. Nem világmegváltó, de végig fenntartja az érdeklődést.

Újdonság a tengeralattjárós overworld, amit fejleszthetsz, harcolhatsz vele, új területeket érhetsz el. Nem mély rendszer, de jó tempóváltás a taktikai csaták között. Kikötők, vízi bárok, NPC-k – mind szépen illeszkednek a világba.

Amikor végre összeáll

Amint elfogadod, hogy:

• a játék hosszú,
• a küldetések csavarosak,
• és tervezni muszáj,

akkor a SteamWorld Heist II egyszer csak kattan. Onnantól újra ott van az a régi érzés: szűk helyzetekből kimászni, csillagértékelésekért visszamenni, lootot gyűjteni, karaktereket finomhangolni. A vizuál továbbra is gyönyörű, a hangdizájn feszes, Switch-en technikailag hibátlan – kéziben kicsit alacsonyabb felbontással, de stabilan.

Zárás – nem azonnali szerelem

A SteamWorld Heist II nem az a játék, amit csak úgy felkapsz egy estére. Ez egy elmélyülést kérő folytatás, ami szándékosan elhagyja az előd közvetlenségét a komplexitás kedvéért. Nem minden döntése ül elsőre, és időnként kifejezetten próbára teszi a játékost.

De ha hajlandó vagy dolgozni vele – és benne –, akkor egy rendkívül kielégítő taktikai élményt ad. Ambiciózus, karakteres, és még mindig egyedi. Csak már nem suttog, hanem elvár.