Star Wars Episode I: Racer

A játékélmény: A sebesség az, ami eladja

Amikor a Star Wars Episode I: Racer felbukkant az N64-en, mindenki azonnal megértette, hogy itt nem egy egyszerű játékról van szó, hanem egy igazi versenyélményről, ami a sebességről és a reflexekről szól. A Switch port megőrzi mindezt, sőt, a játékmenet most már 60 fps-t fut, ami határozottan érezhető a simább élményben. A versenyek pörgősek, a pályák szélesek, tele akadályokkal, gyors kanyarokkal és rövidítésekkel, amelyek megdobják a tempót.

A legjobb talán a sebesség érzetében van. Az egész játék olyan, mintha egy klasszikus arcade élmény lenne – pörög, gyors, és folyamatosan pörgeti az adrenalint. A zene, a híres John Williams-score visszatérése, pedig az igazi nosztalgikus érzést hozza, ahogy minden verseny alatt az ikonikus dallamok töltik meg a hangfalakat. Ez az érzés egyébként egyenesen visszarepít a régi N64-es időkbe, ahol minden kanyar és ugrás egy igazi adrenalinsokkot jelentett.

A irányítás és a vezérlés: Old-school kihívás, modern problémák

A Star Wars Episode I: Racer kétféle irányítást kínál. Az egyik a modern stílust használja, ahol a ZR gomb a gyorsítót, a másik pedig az eredeti, N64-es változathoz hasonlóan próbálja visszahozni a régit, de egy picit átformált analóg kar elrendezéssel. Itt jön a probléma: a bal joystickot előre kell dönteni, hogy teljes sebességgel haladhassunk, ami bár működik, egyáltalán nem kényelmes. A másik probléma az, hogy ha túl gyorsan pörgetjük a gyorsítást, a podunk túlmelegszik, és ez nemcsak lassít, hanem károsítja is a járművet. Az egész vezérlés inkább kellemetlen, mint fluid, és mivel nem lehet testre szabni, nem tudjuk igazán a saját ízlésünkre szabni.

A versenyek izgalmasak, de időnként a vezérlés miatt frusztrálóak is lehetnek. És amikor azt várnánk, hogy a versenyek után minden pörgősen folyik, egy-egy hiba vagy lassulás elronthatja a hangulatot. Az irányítás nem rossz, de nem igazán érzi magát intuitívnak.

A fejlődés: Az üzleti életben is helyt kell állni

A versenyek közötti szakaszokban, miután megszereztük a pénzünket, Watto boltjában vásárolhatunk új alkatrészeket a podunkhoz. A különböző alkatrészek, mint például a gyorsító tekercsek, a légfékezők, mind segítenek abban, hogy jobban teljesítsünk. Bár maga az alkatrész rendszer egész szórakoztató, hamarosan rájössz, hogy a játék engedi, hogy egyszerűen kihasználjuk ezt a rendszert: ha újra megnyitjuk az üzletet más karakterekkel, könnyen hozzáférhetünk olcsóbb alkatrészekhez, így gyorsan felturbózhatjuk a versenyzőinket.

Ez egyébként az egyik olyan aspektus, ami teljesen kiöleli a játék szórakoztatóságát: igaz, hogy van egy kis mélység, de nem feltétlenül szükséges a fejlesztésre fókuszálni, ha csak az alap élményt akarjuk átélni.

A vizuális élmény: Túlélte a tesztet, de nem mindenben

A grafika vegyes érzéseket kelt. A pályák színesek és élvezetesek, de néhány területhez visszatérve az elavult textúrák egyre inkább a régi időkre emlékeztetnek. A Switch képes rendkívül sima grafikát hozni, de a textúrák zömében még mindig nem hoznak semmi különöset. Az egész játék hangulata klasszikus, de elavult.

A vízproblémák viszont igazi fájó pontok: mivel Rusty nem tud úszni, és ha egy-egy vízi szakaszon nem tudunk a felszínen maradni, az egész játékmenet lelassul, ami frusztráló. A technikai problémák, mint az akadás, szintén rontanak az összképen. Egy-két helyen például a víz- és mozgásmechanikák teljesen összezavarodnak, aminek köszönhetően egy-egy harc vagy ugrás egészen zűrössé válhat.

Zárás: A régi klasszikus nem sokat változott

A Star Wars Episode I: Racer egy szórakoztató, de nem túl bonyolult versenyzős élmény, amely visszahozza a klasszikus podversenyeket, de a technikai hibák, a nehézkes irányítás és a gyenge navigáció miatt nem váltja meg a világot. Ha a nosztalgia és a gyors versenyzés a cél, akkor mindenképpen érdemes kipróbálni, de ne számíts arra, hogy a játéknak bármi újat kellene mutatnia.