Warhammer 40,000: Rogue Trader

Van az a pillanat, amikor tudod, hogy egy játék jó lenne… csak épp nem engedi, hogy élvezd.

Törzs

Nem vagyok az a klasszikus Warhammer-arc, aki húsz éve fújja a lore-t, de az utóbbi időben elkapott a gépszíj. Figurák festése, játékok pörgetése, egy kis „kocsmában okoskodás” szintű tudás felszedése – tudod, az a fajta, amikor már nem csak bólogatsz, hanem vissza is tudsz szólni.

És ehhez a videojátékok rengeteget adtak. A Mechanicus, a Boltgun – ezek tényleg eltalálták, mitől működik a Warhammer. Szóval amikor a Rogue Trader Switch 2-re érkezett, már tudtam, hogy maga a játék jó. Más platformon játszottam vele, és simán beszippantott.

Ezért volt bennem egy egyszerű elvárás: csak fusson rendesen.

Na, ezt nem sikerült megugrani.

Pedig ami a játék lenne, az baromi erős. Egy több mint 100 órás, izometrikus RPG, ahol egy hatfős csapattal járjuk a Koronus Expanse-t – ami a Warhammer-univerzumban kb. a „ne menj oda, ha jót akarsz” kategória.

A harc körökre osztott, taktikus, és kifejezetten brutális. Az opportunista támadások, a pozicionálás, a képességek kombinálása – minden adott ahhoz, hogy egy-egy csata tényleg feszült legyen. Nem az a „rákattintok és kész”, hanem az a fajta, ahol gondolkodsz.

És amikor működik, akkor nagyon működik.

A sztori és a döntések szintén erősek. Dialógusok, morális választások, következmények – az egész rá van fűzve egy „realm building” rendszerre, ami konkrétan reagál arra, hogy mit csinálsz. Nem csak játszol, hanem alakítod a világot.

Ez az a fajta RPG, amiben el lehet veszni. Újrajátszhatóság, különböző utak, karakterek, döntések – minden adott.

És akkor elindítod Switch 2-n.

Az első kamera-mozgásnál már sejted, hogy baj van. Szaggat, döcög, és az egész látvány mintha le lenne butítva egy korábbi generáció alá. Nem csak kompromisszum – visszalépés.

Az fps simán beesik 20 alá, és nem ritkán ott is marad. A menük lassúak, az irányítás darabos, a betöltések hosszúak, és ami a legrosszabb: random összeomlások.

Igen, konkrétan kidob a főmenübe.

És ez nem az a fajta „néha előfordul”. Ez az a fajta, ami után elkezdesz gondolkodni, hogy megéri-e újra elindítani.

A harcrendszer különösen megszenvedi ezt. Egy ilyen játékban a precizitás kulcsfontosságú – itt viszont néha már az is kihívás, hogy hova rakd a kurzort. És amikor emiatt buksz el egy jól felépített helyzetet… na, az az a pont, ahol elengeded a kontrollert egy pillanatra.

Ez az egész azért fáj ennyire, mert látszik, mi van alatta.

Egy kiváló játék.

Egy olyan Warhammer élmény, ami mély, brutális, és hangulatban nagyon ott van. A zene, a világ, a karakterek – minden a helyén. Csak épp nem tud kibontakozni.

És ez az a fajta port, amit nem lehet „majd megszokod” alapon kezelni.

Zárás

A Warhammer 40,000: Rogue Trader egy remek RPG – csak épp Switch 2-n jelenleg nem az. Ez nem kompromisszumos verzió, hanem egy félkész élmény.

És ez az a pont, ahol azt kell mondani: várni kell.