Sonic Forces

Mi történik itt? A történet és az Avatar rendszere

A sztori egyszerű, mint a faék. Eggman bácsi újabb világuralmi tervet eszel ki, és most egy titokzatos új ellenfél, Infinite segít neki, hogy Sonicot is legyőzzék. Sonic persze alulbecsüli a helyzetet, és könnyedén elverik. Hat hónap telik el, Sonic eltűnik, de nem kell pánikolni – megjelenünk mi, mint a játékos Avatar karaktere. Ez az Avatar rendszer már eleve a fiatalabb közönséget célozza meg, ahol a játékos saját kis hősét alkothatja meg (akár kutya, akár macska alakjában).

A rendszer alapvetően egy jó ötlet, különösen, ha gyerekeknek szánják. A különféle ruhadarabok és kiegészítők, amiket haladva szabadíthatsz fel, garantáltan örömet okoznak a legkisebbeknek. Az Avatar karaktere ráadásul különbözik is a hagyományos Sonic karaktertől: nem tud olyan gyorsan futni, de cserébe más trükkökkel, például villámmal vagy tűzzel tudja elintézni az ellenfeleket. Ezen kívül van egy horgos mechanizmus is, amit úgy használhatsz, mint egy Spider-Man játékban. Aztán persze a játék ezen részei is egyszerűbbek, de működnek, és valahol ezek a legszórakoztatóbb pillanatok.

A játékmenet: hullámvasút a zúzós és a csalódott pillanatok között

A játékmenet valahol elakad, mivel a 3D-s pályák, ahol Sonic és az Avatar jelenik meg, nem adnak meg mindent, amit várnál. Az irányítás egyszerű, és nagyon sokszor nem érzed, hogy teljes kontrollod lenne, inkább csak próbálod elkerülni az akadályokat, miközben száguldasz előre. A grappling hook megoldás is egy kicsit felesleges, mivel vagy sikerül, vagy nem, de igazán semmi dícséretet nem érdemel. Még a legjobb pillanatok sem adják meg azt az igazi érzést, amit a régi Sonic játékok tudtak: a sebességet, a pörgést és az adrenalint.

A 2D-s szakaszok sem jönnek igazán jól. Bár itt jobban érzed, hogy te irányítasz, a tempó és az akció sem igazán pörög úgy, ahogyan kellene. Az egész olyan érzés, mintha nem találták volna meg a megfelelő egyensúlyt a régi és az új között. Igaz, hogy próbálták megőrizni a klasszikus Sonic játékok szellemét, de valami hiányzik. A szórakoztatás ott van, de valahol a kreativitás hiányzik.

A grafika: egy aprócska csalódás

Ha már a vizuális élményeknél tartunk, az egyértelmű, hogy Sonic Forces nem brillírozik ezen a téren. Az átlagos grafika még egy kisebb képernyőn is jól működik, de a nagyobb tévéképernyőkön nem tudja hozni azt a wow hatást, amit talán vártunk volna. A színek és a részletek kicsit elmosódnak, és a textúrák sem túl élesek. Nyilván, ha Switch-en játszol, nem fogsz túl nagy különbséget érzékelni a PS4-es verzióhoz képest, de azért egy Sonic játékhoz képest csalódás, hogy nem csillog annyira a grafika.

A végkövetkeztetés: nem rossz, de nem is kiemelkedő

A Sonic Forces nem egy rossz játék, de messze van attól, hogy a sorozat új zászlóshajója legyen. Az Avatar rendszer egy szórakoztató színt visz a játékba, de a 3D és 2D pályák egyensúlya, valamint az irányítási problémák miatt nem érzi úgy, hogy igazi Sonic-élményt adna. A fiatalabb közönség számára még elmegy, de a hardcore Sonic fanoknak nem ajánlanám, ha éppen a régi klasszikusokat keresik. Inkább a Sonic Mania a nyerő választás, ha igazán meg akarjuk élni a régi idők hangulatát.